FONTOS!

Sziasztok! Sajnos most nem tudok résszel szolgálni, és bocsi, hogy egész héten nem hoztam frisset, de nem nagyon érek rá. Két dolgot is mondani szeretnék.

1: A blog bizonytalan ideig szünetel, nem tudni meddig, mivel engem kínoz a fülgyulladás. És azt se tudom, hogy hogy fogom majd tudni hozni a részeket, mivel én pénteken utazom. Szóval mostantól kezdve, bizonytalan ideig SZÜNET!

2: Ott oldalt, van egy olyan menüpont, hogy *bloglovin'*. Mivel a Google Bloggerének meg fog szűnni a blog követése átvittem oda. Szóval ha van kedvetek lehet regisztrálni és követni. És ha egy bloggerinához még nem jutott volna el, hogy, hogyan kell átvinni a blogot bloglovin'-ra, akkor nyugodtan szóljon!

Puszi: Tina

~ Tizenötödik Fejezet ~

- Na akkor most mesélj nekem az estéről! - utasított Marco miközben ettünk. 
- Nem akarok beszélni róla - hajtottam le a fejem, és a kezemben lévő sajtot szemléltem. Nem akartam a szemébe nézni. 
- Carly! - szólalt fel kissé fenyegetően - Mi történt a bulin? 
- Semmi! - csattantam fel , és a sajtom a tányérba dobtam - Hazamegyek - jelentettem ki és ott hagytam. 
- Carly! - kapott a kezem után és magához rántott. A lepkék feléledtek a gyomromban és a térdeim remegni kezdtek. Még soha nem voltam ilyen közel hozzá. Marco mélyen a szemembe nézett, majd megkérdezte ismét, csak sokkal nyugodtabban: 
- Mi történt? 
- Cs-csak berúgtam és nem tudtam, hogy menjek haza - hazudtam, és reméltem, hogy elhiszi. 
- Átlátok rajtad - sziszegte - Mit csinált az a faszfej Malik? - kérdezte dühösen. 
- S-semmit - dadogtam és megráztam a fejem - Vigyél haza! - motyogtam halkan. 
Még mielőtt válaszolni tudott volna kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta egy szőke, napbarnított bőrű, fiatal lány. Végigfuttattam rajta a tekintetem, elsőre is meg tudtam állapítani, hogy Marco-val nem rokonok, semmi hasonlóság nem volt köztük. Egy szóval barátnője van.
- Helló - mondta miközben becsukta az ajtót, majd megpillantott minket. Egyből kivergődtem magam Marco kezei közül. Úgy éreztem, hogy millió darabra török belül.
- Szia Katy - mosolygott rá Marco, odament hozzá és megölelte. Kábé akkorának éreztem magam mint egy hangya. Marco-nak barátnője van. Utoljára is tudatosult bennem. Fogtam magam és elindultam az emeletre, hogy összeszedjem a ruháim és hazamenjek.
- Hát az meg ki? - kérdezte a lány, mintha ott se lennék. Attól még, hogy a lépcsőn megyek felfele hallom. Nemde?
- Carly! - szólt utánam Marco. Semmi kedvem nem volt vele társalogni, de reflexből odakaptam a fejem - Gyere, bemutatlak Katy-nek! - intett maga felé a kezével.
- Bocs, de most ehhez nincs kedvem - mondtam és felmentem.

*Zayn szemszöge*

- Ha gondolja van lehetősége telefonálni - mondta nekem egy zsaru, és a beépített telefonra mutatott. Sóhajtottam és felálltam.
- Akkor oldja el ezt a szaros bilincset! - néztem rá szúrós szemekkel. A csávó vette az adást, kikulcsolta a bilincsem, majd hátulról lökött rajtam egy kisebbet, így majdnem a telefonnak estem.
Faszfej - gondoltam magamban, majd vettem a telefont, a fülemhez emeltem és közben bepötyögtem annak az embernek a számát, akiben bízhatok. Az egyetlen személy aki van nekem.
A telefon folyamatos csengésén kívül nem hallottam semmit. Úgy tíz csörgés után meguntam és lecsaptam a kagylót. Vettem egy mély levegőt és bedobtam még egy pénzérmét, majd tárcsáztam.
- Vedd már fel az Istenért - motyogtam magamban.
Tizenöt csörgés után megint meguntam és visszacsaptam a telefont a helyére.
- A kurva életbe! - csattantam fel és belevertem egyet a falba. Idegesített, hogy nem tudtam elérni - Miért nem veszed fel? - sóhajtottam, majd a fejem a telefonnak támasztottam.
- Mr.Malik, kérem jöjjön - szólított meg a zsernyák.
- Álljanak már le ezzel a Mr.Malik-ozással! Bassza a fülem - horkantam fel, majd ellöktem magam a telefontól és elmentem a zsaru mellett - Ismerem a járást - vetettem oda flegmán, majd mentem a kis terem felé, ahova mindig beterelnek.
***
- Malik, Malik - csóválta a fejét az ismerős rendőr - Már megint mit csináltál?
- Szétvertem egy faszfej fejét - jelentettem ki lazán, és hátradőltem.
- Kevesebb káromkodást - szólított fel a nő, majd leült velem szembe. Elővett egy mappát és elkezdte lapozgatni - Gyorshajtás, zsarolás, kábítószer szállítás, még egy gyorshajtás, verekedés, és most még egy bunyó - sorolta a balhéimat - Még mindig nem értem, hogy hogy úsztad meg a börtönt.
- Én se nagyon - mondtam félvállról. Ezért már rég lesittelhettek volna. De úgy tűnik van egy őrangyalom.
Ebben a pillanatban bejött egy zsaru és valamit Thomson nyomozó fülébe súgott. A nő sóhajtott egyet, majd kiküldte az egyenruhás fazont.
- Úgy tűnik megint megúsztad. Negyven óra közmunka - írt bele valamit az aktámba, majd biccentett az ajtó felé, amolyan "mehetsz" stílusban. Megkönnyebbülve felálltam és kimentem a kihallgató teremből.

*Carly szemszöge*

Hamar visszaöltöztem a miniruhámba, elraktam a cuccaim és kivágtattam Marco házából. Semmi kedvem nem volt a szerelmes párral társalogni. Csak szedtem a lábaim, és próbáltam kitalálni, hogy hol vagyok. Gondolom ez Bradford gazdag megyéje. Nézegettem az utcatáblákat, de sehogy se tudtam kiigazodni rajtuk. Hol a francban vagyok?

~ Tizennegyedik Fejezet ~

Nem tudtam eldönteni, hogy mennyi idő óta térdeltem a földön. Elvesztettem az időérzékem. Előszedtem a telefonom a táskámból és nyomkodtam rajta valamit. De halvány lila fogalmam se volt róla, hogy mit csinálok. Nem voltam teljesen tudatomban. Csak rányomtam az első névre, akit megláttam. Körülbelül tíz csengés után felvette.

- Hallo? - szólt bele rekedtes hangon.

- Felébresztettelek? - kérdeztem egyből.

- Őőőő nem lényeges. Valami baj van?

- Neked van jogsid, igaz? - kérdeztem, ügyet se vetve az ő mondanivalójára.

- Igen van.

- Eljönnél értem? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve.

- P-persze - mondta, és a hangokból ítélve már öltözött is. Elmondtam neki, hogy hova jöjjön, majd feltápászkodtam a földről - mivel biztos teljesen hülyének néztek -, és leültem egy padra. Forgattam a telefonom a kezemben, hátha hív valaki, de senki nem jelentkezett. Elengedtem néhány sóhajt, és rájöttem, hogy elég hideg van, mert láttam a leheletem - amiben elég erősen érződött az alkoholszag.

Nem tudom eldönteni, hogy mennyit várhattam. Perceket, negyed órát, órákat ... De végre leparkolt elém egy fekete autó, és kiszállt belőle Marco, kócos hajjal, melegítőben, egy fehér pólóban és deszkás cipőben.

Felálltam és remegő térddel odatipegtem hozzá. Mire odaértem, már úgy éreztem, hogy összeesek. Ezt ő is észrevette, ezért némi gondolkodás után megölelt, így megtartott, én pedig a karjaiba rogytam.

- Üljünk be az autóba! - mondta és eltámogatott az anyósülés ajtajáig. Betuszkolt a kocsiba, majd ő is beült a volánhoz - Mi történt? - fürkészte az arcom.

Nem bírtam kinyögni semmit. Szinte megnémultam. És nem is tudtam, hogy mit mondhatnék. Marco-nak semmit. Hisz ahogy észrevettem nem épp puszipajtások Zayn-nel. Biztos, hogy csak örülne neki, hogy bevitték a sittre.

- Hosszú - mondtam elhaló hangon és hátrahajtottam a fejem.

- Biztos nem akarsz beszélni róla? - kérdezte, még mindig engem figyelve. Nemlegesen megráztam a fejem, majd lehunytam a szemem.

***

Szörnyű álmom volt. Már nem emlékszem rá, de izzadtan riadtam fel. Körbenéztem és rájöttem, hogy nem otthon vagyok. Egy tiszta lakásban voltam, egy óriási francia ágyban feküdtem, betakarva. Egy melegítőgatyába és egy bő, ujjatlan pólóba. Mindkettő nagy volt, és eléggé pasis. Ismét körbenéztem és megláttam a ruháimat az íróasztalon. Kikászálódtam az ágyból, majd készültem kimenni, amikor megpillantottam magam egy teljes alakos tükörbe. A hajam olyan volt mint egy szénakazal, a sminkem még mindig rajtam volt. De nem nagyon érdekelt. Ki kellett derítenem, hogy hol vagyok. Kinyitottam az ajtót, és kimentem. Egy nagy folyosóra jutottam. Na most akkor jobbra, vagy balra? Egye fene, elindultam jobbra. Sok ajtó, sok festett kép ... Úristen, mikor rabolt el engem egy milliomos?

Végül egy nappaliban kötöttem ki. És megpillantottam Marco-t a kanapén, egy szál boxerben. Akaratom ellenére is feléledtek a lepkék a hasamban. Annyiszor képzeltem már így. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem így van.

Miközben az alvó fiút figyeltem, eszembe jutott néhány dolog. Az emlékképek csak úgy cikáztak a fejemben. Ahogy Zayn veri Greget .... Én a földön térdelek és úgy figyelem a rendőrautót .... A könnyeim miatt elmosódott környezet ....

Ismét könnyek szöktek a szemembe. Már nem bírtam visszatartani a sírást. Eleve érzékeny alkat vagyok, de ez már túl nagy nyomás. Leültem a kis dohányzó asztalra,  és úgy törölgettem a szemeim. Hallottam valami mocorgást, de pont az érdekelt a legkevésbé. Akkor az életben maradásom volt a tét, ha nem figyelek egy másodpercre, a kiszakadni akaró tüdőm, tényleg cserben hagy, és akkor ott nekem kampec.

- Úristen Caryl! Mi a baj? - hallottam egy álmos hangot, majd egy kezet éreztem a csuklómon, úgy próbálta elhúzni a tenyerem az arcomtóll. Nem engedtem, kirántottam a csuklóm keze közül, és tovább zokogtam.

- Carly, mi a baj? - hallottam Marco kétségbeesett hangját.

- S-semmi - hüppögtem, és megtöröltem a szemem.

- Carly, mi történt az este? - kérdezte kissé erélyesen.

- Semmi - ismételtem elhaló hangon.

- Malik-al voltál? - amikor ezt kimondta a szemébe néztem. Nem válaszoltam, csak figyeltem, láttam, ahogy elönti a düh - Bántott?

- N-nem - ráztam meg a fejem, majd szaggatottan kifújtam a levegőt.

- Ott hagyott? - találgatott tovább. Ismét megráztam nemlegesen a fejem - Akkor mi történt? - tárta szét tanácstalanul a karját.

- Nem akarok róla beszélni - motyogtam. És abban a pillanatban a gyomrom is felszólalt - Kaphatok valamit enni? - kérdeztem kissé zavartan. Marco édesen elmosolyodott, majd mondta, hogy kövessem.

Miközben mentünk a konyha felé rám tört a kíváncsiság. És szokás szerint most se tudtam befogni a szám.

- Miért a nappaliba aludtál? Mert ahogy elnézem, biztos, hogy van még itt, vagy ezer szoba - kérdeztem miközben az arcát figyeltem. Elmosolyodott, majd felém nézett és válaszolt:

- Valamiért kimentem, már nem tudom miért, leültem a kanapéra és elaludtam - magyarázta.

- Értem. Nem fáj a hátad?

- Mitől fájna? - kérdezte nevetve.

- Hát, mert nem jó kanapén aludni. Elgémberedsz. És fáj tőle a hátad - magyaráztam. Nevetve megrázta a fejét, majd megérkeztünk a konyhába. Végre kaja!

~ Tizenharmadik Fejezet ~

- Te normális vagy? - löktem el magamtól és arcon csaptam, teljes erőmből. Visszanéztem Zayn-re és láttam, hogy eszméletlenül gyorsan közeledik felénk.

- Zayn! - tettem a kezem a mellkasára, amikor odavágtatott hozzánk. Gondoltam ezzel talán valahogy meg tudom fékezni.

- Mit akar tőled ez a fasz? - ordította dühösen. A dübögő zene elnyomta a hangját, de teljes mértékben biztos voltam benne, hogy teli torokból ordít, mivel az erek kiduzzadtak a nyakán.

- Mi van Malik, zavar, hogy nyomulok a csajodra? - ment hozzá közelebb Greg.

- Húzz a francba, te féreg! - sziszegte Zayn az arcába. Próbáltam valahogy közéjük állni, de azért elég nehéz, mivel én egy ötven kilós kis csaj vagyok, ők pedig izmos férfiak.

Még elhangzott pár sértő szó, majd Zayn-nél elszakadt a cérna, és akkorát behúzott Greg-nek, hogy felborult a srác.

- Zayn magadnál vagy?! - ordítottam rá, és próbáltam hátrébb rángatni. Kitépte a karját kezeim közül és rávetette magát Greg-re. Eszeveszett tempóval kezdte verni a srác arcát. Nem vagyok orvos, de meg tudtam állapítani, hogy Greg orra eltört, és szerzett pár zúzódást is. Könnyekkel küszködve próbáltam róla lerángatni a dühöngő Zayn-t, és úgy ordítottam, hogy szerintem a fejem is bevörösödött.

Idők közben mindenki minket kezdett bámulni. Persze senki nem mert segíteni, csak szerencsétlen, részeg emberekkel voltunk körülvéve. Majd megjelentek a biztonságiak.

Az egyik engem eltuszkolt Zayn-től, a másik kettő pedig a dühöngő srácot próbálta leszedni Greg-ről.

Amíg az egyik hústorony engem fogott, addig Zayn-t megpróbálták elvinni. Ezt persze én nem engedtem, valamiért minél hamarabb beszélni akartam vele, minél hamarabb meg akartam ölelni. Vergődtem, ordítoztam, de a biztonsági keze bilincsként záródott a csuklómra.

- Engedjen el! Beszélnem kell vele! - ordítoztam tovább. Ekkor Zayn-t, már kihurcolták a klubból. Végső elkeseredettségemben teljes erőmből rátapostam a biztonsági őr lábára, a magassarkúmmal. Fájdalmában felordított és elengedte a kezem. Egyből rohanni kezdtem a kijárat felé - már amennyire tíz centis tűsarkúban azt lehet - és őrült módjára lökdöstem félre az embereket.

Kicsaptam a kijárati ajtót és egy rendőrkocsival találtam magam szemben. Zayn már hátul ült, lehajtott fejjel várta, hogy elinduljon a kocsi. És ... bilincs is volt rajta.

Ettől a képtől szinte lefagytam. A szívem szaporán kezdett verni, könnyek gyűltek a szemembe. A számat harapdálva gondolkodtam, hogy mit is csinálhatnék. Vagy ott állok, mint egy halom szerencsétlenség, vagy pedig odarohanok és próbálom feltépni az ajtót, ezzel megkockáztatva azt, hogy engem is letartóztatnak.

Zayn felkapta a fejét és észrevett. Láttam a kétségbeesettséget az arcán. Valamit előre szólt a rendőrnek, majd az autó el is indult.

A térdeim megremegtek és feladták a szolgálatot. Térdre rogytam a betonon és a kezembe temettem az arcom.

~ Tizenkettedik Fejezet ~

Amint beléptem a klubba megcsapott az izzadtság és az alkohol szag. Részeg emberek ugrabugráltak össze-vissza, valami ritmus nélküli zenére. Elvégre ez általában ilyen szokott lenni.

Egy kezet éreztem a derekamon. Automatikusan megpördültem és pofon csaptam az illetőt, reflexből.

- Ne haragudj! - kezdtem szabadkozni, amikor megláttam, hogy Zayn áll velem szembe. Az arcán jól kirajzolódott tenyerem körvonala.

- Téged aztán nem kell félteni - nevetett, majd megdörzsölte kicsit az arcát.

- Fájt? - néztem rá bűnbánóan.

- Hát mit ne mondjak, erősen ütsz - röhögött - Gyere, igyunk valamit! - mondta, majd megfogta a kezem és elhúzott a pult felé. Amíg odaértünk temérdek ember jött nekem, tapadt hozzám, kezdett el nekem táncolni. Szóval errefelé az a módi, hogy leisszuk magunkat a sárgaföldig. Értem én.

Zayn leült egy bárszékre, és az ölébe húzott. Én egyből felpattantam és én is leültem egy székre.

- Mi a baj baby, tán megijedtél? - kacsintott egyet Zayn.

- Nem, csak jobban szeretek széken ülni - mondtam egy gúnyos mosoly kíséretében.

- Mit hozhatok? - jött oda hozzánk a pultos.

- Valami erőset - mondta Zayn lazán, majd elkezdett nézelődni.

- Én valami gyenge koktélt kérnék - mondtam illedelmesen. Amíg a csávó csinálta nekünk az italokat addig megnéztem én is, hogy mi olyan érdekes, mivel Zayn nagyon bámult valamit ... Vagy inkább valakit.

Zayn egy pasit méregetett dühösen, s ahogy észrevettem a srác is nagyon felénk kacsintgat. Amikor észrevette, hogy bámulom elengedett egy sexy mosolyt, majd hátat fordított. Zayn egyből rám nézett, én meg inkább a pult felé fordultam és beleittam a koktélomba.

Zayn-el csak iszogattunk, egyre többet ittunk, és már éreztem, hogy kezd a fejembe szállni a pia.

- Gyere, táncoljunk! - fogtam meg Zayn kezét és felhúztam, vittem magammal a tánctérre. Zayn örömmel fogadta az ötletem, megfogta a csípőm és magához húzott, így ágyéka a derekamnak dörzsölődött. Elkezdtem mozgatni a csípőm, hogy izgassam kicsit, majd megfordultam és a karjába karoltam. Lassan végigsimított a derekamon, majd erősen a fenekembe markolt. Kicsit megugrottam és fel is sikítottam, amire ő csak nevetett.

- Menj vissza a pulthoz! Van egy kis dolgom - súgta a fülembe őrjítő hangon, majd elengedett és ott hagyott. Hirtelen azt sem tudtam, hogy merre van a bár, mert annyian voltak. Ismét egy kezet éreztem a csípőmön, de biztos voltam benne, hogy ez nem Zayn-é, nem ott fogott meg ahol szokott és a keze is nagyobb. Megpördültem.

- Helló szépség! Hogy hogy egyedül?

Azzal a sráccal találtam szemben magam akit Zayn olyan dühösen méregetett. A szőkés barna tincsek kócosan lógtak a homlokába, gyönyörű tengerkék szemei szinte megbabonáztak.

- Én ... - kezdtem volna vázolni a helyzetet, de nem engedte.

- Hagyjuk! Inkább gyere táncolni! - fogta meg a kezem és még jobban az emberek köze mentünk. A levegő fülledt volt, szinte elájultam a melegtől.

- És a barátod hol van? - kérdezte a srác tánc közben.

- He? - néztem rá értetlenül. A sok alkoholtól már alig bírtam gondolkodni.

- Akivel a pultnál üldögéltél - segített nekem egy kicsit.

- Ja! Őőőő ... Nem tudom - rántottam vállat - Hogy hívnak?

- Greg. Na és téged, Kis szívem?

- Tina - mondtam egyszerűen. Ekkor megpillantottam a tömegben Zayn-t, ahogy engem keres.  Láttam rajta, hogy dühös, a keze ökölben volt, a szeme szinte szikrákat vetett. Észrevett. Ekkor Greg maga felé fordította a fejem és megcsókolt.

~ Tizenegyedik Fejezet ~

Zayn megtorpant. Mélyen a szemembe nézett, majd elengedte a karom.Én egyből a fájó ponthoz kaptam. Tenyere körvonala vörössel volt kirajzolódva a kezemen. Zayn-re néztem és valami furcsát láttam a szemében. Ilyennek még nem láttam.

- N-ne haragudj! - dadogta sokkolva. Nem válaszoltam, kisiettem a házból és megvártam az autónál. Zayn is odaballagott, majd beült a volánhoz. Én is bepattantam az anyós ülésre, és amint becsuktam az ajtót a kocsi egyből megindult.

Az út elég csendesen telt. Nem tudtam, hogy hova visz, de nem is kérdeztem. És ez neki is szemet szúrt.

- Még egy kérdésed sem volt - mondta mosolyogva.

- Miért, azt várod, hogy faggassalak?

- Igen - mondta és még jobban elmosolyodott. Sóhajtottam majd feltettem azt a kérdést, ami a legjobban érdekelt:

- Kik vannak azon a képen?

Zayn arcára kiült a döbbenet. Szerintem nem számított rá, hogy ezt kérdem. Láttam rajta, hogy nem akar válaszolni, kiskapukat keres.

- Nem kell válaszolnod. Csak kérdeztem - mondtam és visszavittem a figyelmem az útra.

- A családom - mondta némi hallgatás után.

- És ... Miért kaptad fel annyira a vizet? - kérdeztem kissé félve.

- Nem szeretek róluk beszélni - motyogta és láttam, hogy erősebben szorítja a kormányt. Erre nem tudtam, hogy mit kellett volna reagálnom. Kicsit megsimítottam a kezét, és éreztem, hogy ellazul.

- Ha beszélgetni szeretnél, akkor én meghallgatlak - mondtam és figyeltem a reakcióját. Egy kicsit elmosolyodott, de nem válaszolt semmit.

- Mindjárt ott vagyunk - mondta egy idő után.

- Remek - forgattam a szemem. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt bulizni.

Zayn leparkolt egy nagy klub előtt és kiszállt az autóból. Gyorsan körbekocogott és nekem is kinyitotta az ajtót. Miután kiszálltam a járműnek nyomott. Meglepődtem, azt hittem, hogy ezt az agresszív énjét már nem látom többet a mai estén.

- Maradj velem egész végig, világos? - nézett mélyen a szemembe. Bólintottam egy aprót és továbbra is őt néztem. Kicsit közelebb hajolt. A hasamban elkezdtek csapkodni a lepkék, a szám bizsergett. Azt akartam, hogy megcsókoljon. Zayn játszott velem, nem jött közelebb, és ez idegesített. Hirtelen megragadtam a tarkóját és közelebb húztam magamhoz.

- Mit akarsz? - kérdezte mosolyogva.

- Csókolj meg! - leheltem. Azt hittem, hogy eleget tesz a kérésemnek, közelebb hajolt hozzám, a szám szinte már súrolta az övét, amikor Zayn arrébb vitte a fejét és adott egy puszit a szám szélére.

- Az Isten szerelmére! - dünnyögtem. Megragadtam a hajánál és maghoz húztam, hosszan megcsókoltam. Ahogy észrevettem tetszett neki, mert a hajamba túrt, és kicsit hozzám dörgölőzött. Mikor úgy éreztem, hogy már elég, elváltam tőle, hogy ő is szenvedjen. Sóvárogva nézte az ajkaimat, de én eltoltam magamtól és elindultam a bejárat felé.

~ Tizedik Fejezet ~

Örültem, hogy végre elindultunk. Persze én azt hittem, hogy haza megyünk. Hát persze. Csak szerettem volna.

- Hova viszel? - kérdeztem, amikor feltűnt, hogy teljesen más irányba megyünk, mint amerre lakom. Zayn nem válaszolt, ugyanabban a tempóban vezetett tovább - Hova viszel? - kérdeztem erélyesebben.

- Elmegyünk, bulizunk egyet - válaszolta semleges hangnemben - Csak előbb beugrunk hozzám.

- Mert? - kérdeztem értetlenül. Reméltem, hogy nem jár semmi rossz a fejeben.

- Mert ledobom ezt az öltönyt. Csak nem gondoltad, hogy ebben fogok partyzni? - nevetett. Nem válaszoltam, hátrahajtottam a fejem és néztem ki a szélvédőn.

- Milyen buliba megyünk? - kérdeztem némi hallgatás után.

- Egy clubba. Miért érdekel? - nézett rám fél szemmel.

- Az utat figyeld! - szóltam rá, mire mosolyogva visszavezette figyelmét az útra.

Néhány perc múlva Zayn leparkolt egy nagy ház elé. Sötét volt,nem láttam belőle sokat, de azt meg tudtam állapítani, hogy nagy és szép.

- Nem mellettünk laksz? - kérdeztem, miközben kisegített az autóból.

- De.

- Akkor miért jöttünk ide? - néztem rá értetlenül.

- Mert még itt van egy csomó cuccom.

- Oh. Szép ház - biccentettem elismerően - Egyedül laktál itt?

- Igen - felelte ugyan úgy, mint az előbb, semleges arccal.

Odasétáltunk az ajtóhoz, Zayn kinyitotta azt és betessékelt. Amint beléptem a házba kapkodtam össze-vissza a fejem és nézelődtem.

- Mindjárt jövök, addig ülj csak le! - mondta Zayn és fel is trappolt a lépcsőn.

Járkáltam tovább a nappaliban. Végig húztam az ujjaimat egy hosszú szekrénysoron. Majd meg akadt a szemem egy képen. Elvettem a helyéről és leültem vele a kanapéra. Nézegettem jobbról-balról, hogy meggyőződjek róla, hogy jól látom-e.

Zayn volt rajta, három lánnyal, egy férfival és egy nővel. Alig fértek be a képbe. Mindannyian vigyorogtak és látszott rajtuk, hogy tényleg boldogok. Feltételezni merem, hogy a három lány Zayn testvére, és a két felnőtt pedig a szülei. Olyan boldognak tűnnek. Teljesen belemerültem a kép nézegetésébe. Majd egyszer csak valaki hirtelen kikapta a kezemből és ugyan azzal a lendülettel a dohányzó asztalra dobta.

- Azt mondtam, hogy ülj le! - sziszegte Zayn dühösen.

- Ülök - feleseltem vissza. Ismét láttam a szemében azt a sötétséget. Felrángatott a kanapéról és az ajtó felé ráncigált.

- Engedj el, tudok járni! - kiabáltam rá, mert már szinte elszorította a keringést a kezemben és kellemetlenül éreztem magam, attól, hogy valaki maga után ráncigál, mint egy kutyát. Zayn mintha meg se hallotta volna, tovább vonszolt.

- Engedj el! - ordítottam rá ismét.