~ Tizennyolcadik Fejezet ~

- Szóval akkor .... Beleestél Zaynbe? - kérdezte félve Lulu.
- Nem tudom - sóhajtottam egy nagyot, miközben kiöntöttem a kisütött kukoricaszemeket egy tálba.
- De mégis honnan veszed? - faggatott tovább barátnőm belelkesedve.
- Hát ... - sóhajtottam - Mostanság mindig csak ő jár a fejemben. Az előbb is lehunytam a szemem, és őt láttam magam előtt - soroltam problémáim, miközben leültem egy székre.
- Aha - bólogatott Lu, miközben elvett egy kukoricaszemet a zöld tálból, és a szájába dobta.
- Mit csináljak? - kezdtem hisztizésbe, és kitámasztottam a fejem.
Össze voltam zavarodva. Tudtam jól, hogy ebből semmi nem lehet. Zayn veszélyes.
- Ne engem kérdezz - vont vállat Lu, majd tovább eszegetett. Én pedig csak gondolkodtam. Idegesített ez a tehetetlenség.
Elmélkedésemből egy motor gyengéd hangja zökkentett ki. Felpattantam székemről, majd az ablakhoz léptem. Megpillantottam azt az ismerős fekete autót, miközben a mellettünk lévő ház elé parkolt.
- Mindjárt jövök - jelentettem ki, majd ismét felkaptam anya vörös pulcsiját és kivágtattam kulcsommal. Miután feltéptem házunk ajtaját, és kiértem az utcára egyből a jármű mellé szaladtam. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Izgatott lettem. Feldobott.
Zayn rámemelte barna szemeit, majd egy kaján vigyor jelent meg az ajkán.
- Helló Gyönyörűm! Hát te? - kérdezte, miközben engem méregetett. Szemeim lesütöttem, és kicsit lehajtottam a fejem, majd nagy levegőket vettem, hogy ne piruljak el.
Nyugi Carly!
- Mi történt? - tértem egyből a tárgyra - Ugye jól vagy?
Zayn kérdéseimre elnevette magát. Idegesített, hogy szórakozik rajtam. Legszívesebben a mellkasába vágtam volna, de nem tettem, vártam, hogy válaszoljon.
- Minden rendben. Ha ennyire érdekel hogy mi volt, gyere át és elmesélem - invitált meg magához, majd kacsintott egyet.
Éreztem, ahogy a pulzusom megukrik.
Nem lehetsz szerelmes, te bolond! - ordított rám egy belső hang. És teljes mértékben igaza volt. Pont most, mikor Marco végre szóbaállt velem abszolút nem lehetek az.
- Most nem alkalmas - utasítottam vissza kedvesen. És nem hazudtam. Nem hagyhattam Lulu-t egyedül.
- Hát jó - sóhajtott, majd megragadta a karom és magához rántott. Karjait átkulcsolta derekamon, így megakadályozta, hogy eltoljam magamtól - Azért búcsúpuszit kapok? - kérdezte vigyorogva. Lepkéim feléledtek, és éreztem amint a térdeim megremegnek. Nem tudtam semmit se válaszolni, egyszerűen ott helyben megdermedtem. 
Zayn arca egyre csak közeledett, és közeledett, én pedig azt se tudtam hírtelen, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Ajkait szám széléhez vezette, majd adott rá egy apró puszit. Én abban a pillanatban azt hittem, hogy elsűlyedek. A szám elkezdett bizseregni. Akartam azt a csókot. Ajkaim enyhén szétnyíltak, vártam, hogy Zayn visszajöjjön hozzám.
- Menj be, még megfázol - utasítot, majd kezeit elvette csípőm körül. Szívem még mindig vadul kalapált. Vettem egy nagy levegőt, hogy kitisztuljon a fejem, majd hátat fordítottam, és elindultam a kapunk felé. Mielőtt végleg bementem volna vetettem még egy utolsó pillantást Zayn-re, aki a kocsija mellett állva várta, hogy bemenjek.

~ Tizenhetedik Fejezet ~

Idegesen szugeráltam a telefonom. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Ez nem Zayn száma. Lehet, hogy kölcsönkért egy telefont és arról hívott. Vagy ha úgy vannak a börtönök, mint a filmekben, akkor onnan is hívhatott. Megőrít ez a bizonytalanság. Beszélni akarok vele. Hallani akarom a hangját. Tudni akarom, hogy jól van-e.
Mi ütött beléd Carly? - súgta egy belső hang. Össze voltam zavarodva. Ismét feloldtam a telefonom és benyomtam a gyorshívást.
Vettem egy mély levegőt, miközben vártam, hogy felvegye.
- Mmm mi van? - morogta barátnőm álmosan a telefonba.
- Délre át kell gyere! Vészhelyzet van - jelentettem ki.
- Mi? Mi baj van? Mondj már valamit Carly! - kezdett bele izgatottan a faggatózásba.
- Majd itt megtudod - zártam le a témát, és egyuttal a hívást is. Nagyot sóhajtottam és magam mellé dobtam a telefont. A hajamba túrtam és bámultam a falat. Nem tudtam kiigazodni magamon. Minden olyan ... Furcsa volt. Össze voltam zavarodva. Nagyot sóhajtottam és lehunytam a szemem. Abban a pillanatban meg is bántam. Zayn-t láttam magam előtt.
- Mi van veled Carly? - motyogtam kétségbeesetten. 
Kitapogattam a távirányítóm és bekapcsoltam a tv-m, hogy addig is eltereljem a figyelmem. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült is. Percenként az órára pillantottam, és folyamatosan a telefonom szorongattam, hátha Zayn megint hív. Feltápászkodtam az ágyamból, és az ablakomhoz sétáltam. Átnéztem a szomszéd kertbe, de nem láttam semmi mozgást. Átmentem a másik szobába, és ott is kikukkantottam. Nem láttam Zayn autóját. Valószínüleg még mindig ott van a club előtt.
- Carly! - szólt lentről Anya.
- Megyek - kiáltottam vissza, és letrappoltam a lépcsőn - Mi van?
- El kell menjek kicsit - mondta, miközben a kabátját húzta felfele az előszobában.
- Ok. Lulu átjön.
- Remek. Majd hívlak. Szia! - hadarta, és egy puszit nyomott az arcomra, majd el is robogott.
Visszamentem a szobámba, és egy megkönyebbültet sóhajtottam, amikor láttam, hogy mennyi az idő. Ha Lu pontos, akkor 3 perc és itt van.
Bambulásomból csengőnk ismerős dallama ébresztett fel. Lerohantam a lépcsőn, gyorsan beledugtam a lábam bundás papucsomba, szaladtam az előszobába, szokás szerint felkaptam anya piros pulcsiját és mehettem is ajtót nyitni. A friss hónak köszönhetően kicsit elázott a melegítőnadrágom szára, de hol zavart? Nekem abban a pillanatban az volt a legfontosabb, hogy elmondjam Lulu-nak, hogy mi is van.
Miután betessékeltem Lu-t a házba ledobtam anya pulcsiját és bementem a nagyszobába, hogy kivegyek egy nadrágot.
- És hogy vagy? - kérdeztem a konyhában ücsörgő barátnőmtől, miközben anya egyik nadrágjával bevánszorogtam a fürdőbe.
- Még élek. De majd megőrülök. Mondd már, mi történt? - hallottam az ajtón átszűrődő izgatott hangját. Az elázott nadrágom kiraktam a radiátorra, majd kimentem Lu-hoz.
- Bedobok egy popcornt, oké?
- Jó - sóhajtott, én pedig egyből bemásztam a spájzba - De mesélj már! - próbált buzdítani, miközben én bezártam a mikró ajtaját. Vettem egy nagy levegőt, majd végre megszólaltam:
- Azt hiszem, hogy ... Szerelmes vagyok - böktem ki, ami a szívem nyomta. Lu pár másodpercig meredten bámult majd elnevette magát.
- Ezt eddig is tudtuk - mondta, még mindig vigyorogva.
- Nem Marco-ról beszélek - ráztam meg a fejem. Igen, ő tudta, hogy nekem tetszik Marco. De nem voltam belé szerelmes.
- Hát akkor? - fagyott le a mosoly arcáról - Ugye ... ugye nem?
Beharaptam az ajkam és bólintottam egy aprót. Ugyanarról a személyről beszéltünk.

~ Tizenhatodik Fejezet ~

Ahogy sétálgattam az utcák között, kezdtem egyre jobban eltévedni. Nem tudtam, hogy hol vagyok, sejtésem se volt róla. Betévedtem egy sötét utcába, hallottam a patkányok cincogását, és egy kuka zörgését. Egyből elfogott a rettegés, sarkon fordultam, és siettem kifelé az utcából. Anyám mindig is arra tanított, hogy kerüljem el a hajléktalanokat. Persze én szántam őket, de tudtam jól, hogy veszélyesek. És már az is megesett velem, hogy egyszer adtam pénzt valakinek, aztán hetekig a nyakamon lógott.

A fejemet kapkodtam, hogy merre is menjek, mikor hátulról egy kéz megragadta a csuklóm. Felsikkantottam egy aprót, és megurottam. A szívbajt hozta rám. Hátrakaptam a fejem és Dave-el találtam szemben magam.

- Hát te meg mit keresel erre? - kérdezte kissé döbbenten.

- Én ... Csak ... Segítenél nekem? - tereltem el a szót.

- Persze, mi kell?

- Ismered ezt a környéket, nem? - kérdeztem vissza.

- De, itt lakom - válaszolta mosolyogva.

- Akkor - kezdtem, és vettem egy nagy levegőt - Segítenél hazatalálni? - motyogtam kissé zavartan. Dave elmosolyodott és bólintott egyet, majd elindult.

- Merre is laksz?

Úgy éreztem, hogy ezzel megkezdeményez egy beszélgetést. Elmagyaráztam neki, hogy merrefelé lakom, majd hálát adtam az égnek, amiért nem kérdezte, hogy mit keresek itt.

- Elég messze elcsavarogtál - mondta mosolyogva, miközben farmere zsebébe csúsztatta a kezét.

- Hát igen - sóhajtottam - Jó gazdag ez a rész - jegyeztem meg.

- Csak a látszat - legyintett, majd mutatta tovább az utat.

A haza út valahogy így telt. Dave nagyon kedves volt, felült velem a buszra és egészen hazáig kísért. Persze valahogy meg kellett magyaráznom anyának, hogy hol voltam az éjjel, és, hogy mit keres velem Dave.

- Bent megbeszéljük - zártam le egy kis időre a témát, hogy el tudjak köszönni Dave-től. Anya idegesen dobogott a lábával a kapu előtti betonon, és várta, hogy búcsúzkodjak.

- Köszi, hogy hazakísértél - mondtam mosolyogva és megöleltem.

- Nincsmit. Majd a suliban beszélünk - válaszolt Dave, majd elindult lefele az utcánkban. Anya mérgesen beráncigált a teraszra, leültetett egy székre és magyarázatot követelő tekintettel méregetett. Vettem egy nagy levegőt és összeraktam a fejemben a mondatokat.

- Zayn elvitt vacsorázni - mondtam, és itt elborult anya tekintete, mivel erről ő is tudott. Felraktam a mutatóujjam, jelezve, hogy folytatnám -, majd elvitt bulizni. Berúgtam, elvitt a régi házába, mert az közelebb volt, majd lefektetett - fejeztem be. Anyának kidülledtek a szemei, én pedig elnevettem magam - Mármint aludni - mondtam nevetve. Láttam anya arcán a megkönyebbülést.

- De viszont nagyon éhes vagyok! - jelentettem ki, és felálltam. Anya elmosolyodott, majd követett a házba, és adott nekem valami ennivalót.

Miután megtömtem a hasam felballagtam a szobámba. Ledobtam a cuccaimat az asztalomra, és lekaptam a ruháim is. Bementem a fürdőszobámba, behúztam magam után az ajtót és megengedtem a zuhanyzóban a vizet.

Ez a zuhany olyan volt nekem, mint egy korty víz a sivatagi vándornak. Felfrissültem. Végre tisztának éreztem magam. Miután lezuhanyoztam, és minden téren rendbeszedtem magam egy halványkék körömlakkal bemásztam az ágyamba. Benyomtam a TV-m, és kinyitottam a kis festékes üveget. A telefonom a párna alatt megrezzent, és nekem ekkor eszembejutott minden. Zayn valószínűleg börtönben van.

Előkapartam a telefonom, és közben reménykedtem, hogy Ő keresett. Megnyitottam az üzenetet, és csalódottan kellett fogadnom, hogy nem Zayn hiányolt.

Feladó: Marco

Időpont: 10:27

Jól vagy? Dave mondta, hogy összefutott veled. Beszélnünk kell!

Sóhajtva bezártam az üzenetet. Nem akartam vele beszélni. Lezártam a telefont, majd amint eljutott a tudatomig, hogy mit láttam vissza felnyitottam. Először is: Rezgőre volt állítva. Másodszor: 2 nem fogadott hívás.

Megnyitottam a hívásnaplóm és láttam, hogy egy ismeretlen szám keresett. Az csakis Zayn lehetett.

Na hogy tetszett? :) Remélem, hogy nagyon. A véleményeket várom lentre, vagy a chatbe! De nem csak ezért írtam, mint láthatjátok ott oldalt van egy Facebook-os kép. Na, ha arra rákattintotok, akkor megnyíilik a Facebook csoportom. Sok szeretettel várok mindenkit :) Puszi xx