~ Tizennyolcadik Fejezet ~

- Szóval akkor .... Beleestél Zaynbe? - kérdezte félve Lulu.
- Nem tudom - sóhajtottam egy nagyot, miközben kiöntöttem a kisütött kukoricaszemeket egy tálba.
- De mégis honnan veszed? - faggatott tovább barátnőm belelkesedve.
- Hát ... - sóhajtottam - Mostanság mindig csak ő jár a fejemben. Az előbb is lehunytam a szemem, és őt láttam magam előtt - soroltam problémáim, miközben leültem egy székre.
- Aha - bólogatott Lu, miközben elvett egy kukoricaszemet a zöld tálból, és a szájába dobta.
- Mit csináljak? - kezdtem hisztizésbe, és kitámasztottam a fejem.
Össze voltam zavarodva. Tudtam jól, hogy ebből semmi nem lehet. Zayn veszélyes.
- Ne engem kérdezz - vont vállat Lu, majd tovább eszegetett. Én pedig csak gondolkodtam. Idegesített ez a tehetetlenség.
Elmélkedésemből egy motor gyengéd hangja zökkentett ki. Felpattantam székemről, majd az ablakhoz léptem. Megpillantottam azt az ismerős fekete autót, miközben a mellettünk lévő ház elé parkolt.
- Mindjárt jövök - jelentettem ki, majd ismét felkaptam anya vörös pulcsiját és kivágtattam kulcsommal. Miután feltéptem házunk ajtaját, és kiértem az utcára egyből a jármű mellé szaladtam. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Izgatott lettem. Feldobott.
Zayn rámemelte barna szemeit, majd egy kaján vigyor jelent meg az ajkán.
- Helló Gyönyörűm! Hát te? - kérdezte, miközben engem méregetett. Szemeim lesütöttem, és kicsit lehajtottam a fejem, majd nagy levegőket vettem, hogy ne piruljak el.
Nyugi Carly!
- Mi történt? - tértem egyből a tárgyra - Ugye jól vagy?
Zayn kérdéseimre elnevette magát. Idegesített, hogy szórakozik rajtam. Legszívesebben a mellkasába vágtam volna, de nem tettem, vártam, hogy válaszoljon.
- Minden rendben. Ha ennyire érdekel hogy mi volt, gyere át és elmesélem - invitált meg magához, majd kacsintott egyet.
Éreztem, ahogy a pulzusom megukrik.
Nem lehetsz szerelmes, te bolond! - ordított rám egy belső hang. És teljes mértékben igaza volt. Pont most, mikor Marco végre szóbaállt velem abszolút nem lehetek az.
- Most nem alkalmas - utasítottam vissza kedvesen. És nem hazudtam. Nem hagyhattam Lulu-t egyedül.
- Hát jó - sóhajtott, majd megragadta a karom és magához rántott. Karjait átkulcsolta derekamon, így megakadályozta, hogy eltoljam magamtól - Azért búcsúpuszit kapok? - kérdezte vigyorogva. Lepkéim feléledtek, és éreztem amint a térdeim megremegnek. Nem tudtam semmit se válaszolni, egyszerűen ott helyben megdermedtem. 
Zayn arca egyre csak közeledett, és közeledett, én pedig azt se tudtam hírtelen, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Ajkait szám széléhez vezette, majd adott rá egy apró puszit. Én abban a pillanatban azt hittem, hogy elsűlyedek. A szám elkezdett bizseregni. Akartam azt a csókot. Ajkaim enyhén szétnyíltak, vártam, hogy Zayn visszajöjjön hozzám.
- Menj be, még megfázol - utasítot, majd kezeit elvette csípőm körül. Szívem még mindig vadul kalapált. Vettem egy nagy levegőt, hogy kitisztuljon a fejem, majd hátat fordítottam, és elindultam a kapunk felé. Mielőtt végleg bementem volna vetettem még egy utolsó pillantást Zayn-re, aki a kocsija mellett állva várta, hogy bemenjek.