~ Tizenkilencedik Fejezet ~

Reggel arra ébredtem, hogy majd kiszakad a tüdőm. Egyből felültem ágyamon, s próbáltam nem megfulladni. Miután végre normálisan vettem a levegőt, telefonom után nyúltam, s megnéztem, hogy mennyi az idő. Még volt tíz percem, hogy csörögjön az ébresztőm. Vettem egy nagy levegőt, és kimásztam az ágyamból, majd bebattyogtam a fürdőmbe.

***

Miközben a csizmám húztam ismét elkapott a köhögés. Le kellett ülnöm a földre, mert úgy éreztem, ha nem teszem, összeesek.

- Minden rendben? - állt meg anya az előszoba ajtóban.

- Aha, persze - töröltem meg könnyes szemem. Utálom, amikor már annyira köhögök, hogy már sírok tőle. Miközben tovább babráltam a csizmámmal megint elkezdtem köhögni, s közben valami facsarta az orrom is. Igen, ez egy erős megfázás.

- Meg vagy hűlve - állapította meg anya, és leguggolt elém. Tenyerét homlokomra hejezte, majd pár másodpercig ott hagyta.

- Lázad van - állapította meg, miközben felállt - Ma nem mész suliba - jelentette ki.

- Mi? - kérdeztem kissé magas hangon - Ma foglalunk össze töriböl, következő órán témazáró. Muszáj mennem - tiltakoztam.

- Hát pedig ma itthon maradsz. Vetkőzz le!

Nagyot sóhajtottam, majd elegettettem kérésének: levettem csizmám, s pulcsim, majd felballagtam a szobámba.

***

Jól beöltözötten indultam ki az udvarra, hogy vigyák Lindának valamit enni. Miközben köntöttem neki a kutyakonzervet, megsimogattam fekete bundáját.

- Helló Szépségem - hallottam egy hangot mögülem, mire egyből megugrottam. Hátrapördültem, így megpillanthattam Zayn-t a kerítésnek dőlve. Szívem egyből szaporábban vert, s kimelegedtem. 
- Szia - nyögtem ki. Zayn biccentett, hogy menjek közelebb hozzá, így átgázoltam a havon, s odamentem a drótkerítéshez. Ujjaim beakasztottam az aprócska lyukakba, s közel dőltem hozzá.
- Hogyhogy itthon vagy? - nézett mélyen a szemembe. Istenem, azoka  gyönyörű, zöldesbarna szemek.
- Megfáztam.
- Mondtam, hogy ne maradj kint annyit - szidott Zayn mosolyogva - Most átjöhetnél. Üres a ház.
Enyhén ajkamba haraptam, és lehunytam a szemem. Nem. Nem szabad. Anya kinyírna, ha megtudná, hogy csavargom, mikor az ágyamban kéne feküdnöm. Bár kitudja, ahogy látom Zayn-t eléggé kedveli.
- Nem - motyogtam halkan.
- Miért nem? - érdeklődött. Ajj, most mit mondjak neki? Azt, hogy mert anyám nem engedne?
- Inkább maradok itthon - magyaráztam, s közben megindultam házunk felé a kerítés mentén.
- Akkor átmegyek én - invitálta meg magát Zayn. Hallott már oylanról, hogy udvariasság? Nem hiszem.
- Biztos, hogy át akarsz jönni? - fordúltam felé felhúzott szemöldökkel. Ő csak bólintott egy határozottat, majd ellökte magát a kerítéstől.
- Tíz perc és nálad vagyok.

***

- Minek tanulsz te latint? - kérdezte Zayn, miközben a sárga könyvet nézegette. Kicsit helyezkedtem az ágyamban, majd válaszoltam:

- Mert kötelező tantárgy.

Zayn felhorkantott, majd ledobta a könyvet barna asztalomra, s ágyam szélére ült.

- És mit is akarsz csinálni? - érdeklődtem, miközben arcát kémleltem. Ajkai kaján vigyorra húzódtak. Kellett nekem megkérdezni.

- Meg szeretnélek ismerni.

- Hát akkor ismerj meg! Kérdezz! Amit csak akarsz - hadartam, miközben kitámasztottam fejem. Zayn kicsit elgondolkodott, majd rám nézett.

- Szűz vagy még?

- Tessék? - szökött fel hangom két oktávnyit.