Problem

Sziasztok! Nem tudom, hogy van-e még olyan személy, aki felnéz a blogra, de azért írok. Bocsi, de nem hiszem, hogy hozni fogom az ígért bejegyzést. Szerintem nem szükséges. DE! Érdekelne, hogy ti hogy képzeltétek a blogot. Akár a facebook csoportba, akár megjegyzésbe, akár e-mailben írhattok ... Ahol csak el tudtok érni :) De nem is ez a fő ok amiért írtam ... Szeretném, ha az új blogomnak is lenne annyi látogatója mint ennek volt. Szóval lehet kattintgatni:

 FIGHT THE PAIN [Liam Payne Faniction]

Tina xx

Sajnálom - azaz itt a vége, fuss el véle ....

A szívem szakad meg. Úgy érzem, hogy mindjárt elbőgöm magam. Aki benne van a csoportban, az sejtheti, hogy miről van szó. 

Úgy döntöttem, hogy a blogot bezárom. Nincs értelme. Lassan egy hónapja nem hoztam részt, és nem tudom, hogy mikor tudnék hozni. Szánalmas egy élősködő vagyok ... Sose tudok befejezni valamit, ha elkezdem. Ebben lehet, hogy az is közrejátszik, hogy túl hosszúra terveztem a blogot. Az is, hogy kevés időm van. Nem tudom, hogy mennyire hiszitek el, de a hónapban most vagyok kb. harmadjára gépnél.

Ha valaki igényt tart rá, egy másik bejegyzésben szívesen leírom, hogy miket terveztem még a blogba. Csak, hogy ne halljatok meg bután.

És még valami! Nem tudom, hogy ki tud róla, és ki nem, de megépült egy új történet a fejemben. Nagyon remélem, hogy ez nem fog csődbe menni, és, hogy végig tudom vinni a végéig. FIGHT THE PAIN (klikk!)

Nagyon köszönöm a 24 feliratkozót, a 28 tagot a csoportban, a 9824 oldalmegjelenítést, és a 44 kommentet.

Szerettelek, és szeretlek titeket, ezt ne feledjétek!

Tina

Szünet

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy ezt egy rész elé írom, de sajnos nem jött össze. Bocsi!
Szeretnék kivenni egy hét pihenőt. De az is lehet, hogy ez el fog húzódni. Még nem tudom.
de ne aggódjatok, közben kidolgozom a részeket, és lesz egy nagy visszatérésem :)

Addig is legyetek jók ... vagy ne :D

Puszi: Tina xx

Díj #1

Köszönöm a fejlécet Mia-nak!

Szabályok
Írj magadról 11 dolgot!
Válaszolt 11 kérdésre!
Tegyél fel 11 kérdést!
Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog rólam

1) Akármennyire is meglepő tizenkét éves vagyok.

2) A történetben van egy pár (khm kicsit sok) szereplő, akit általam ismert személyekről formázok.

3) Rágom a körmöm :$

4) Mondhatni, hogy két személyiségem van. Van az életvidám, hangos Tina, meg a csendes, visszahúzódó, kissé depressziós Tina.

5) Általában hideg a lábam :D

6) Imádom az állatokat.

7) Néhanapján elgondolkodom, hogy az ismerőseim hogy viselnek el. Elég idegesítő lehetek.

8) Nem nagyon szoktam könyveket olvasni.

9) Már nincs harminc valahány fok, de én még mindig rövidnadrágban, és rövid ujjúban flangálok.

10) Az előbb ettem sült pille cukrot és hát ... Majdnem kidobtam tőle a taccsot. Nagyon nem jó.

11) Évvégén a legjobb átlagom angolból volt.

Válaszok a kérdésekre

1) Melyik a legszebb város, ahhol jártál? - Nem vagyok egy kirándulós típus, de nem rég voltam Certezén (azt hiszem így kell írni), Romániában, és anyám ... azok a házak.

2) Van testvéred? - Van egy öcsém, meg két mostohatestvérem.

3) Melyik családtagoddal ápolod a legjobb viszonyt? - Egyértelműen unokatestvéremmel.

4) Általában mennyi idő alatt írsz meg egy részt/fejezetet a blogodra? - Attól függ. Ha nagyon nem jön az ihlet, akkor akár napokig is el tudok tökölni egy résszel. Ha már kigondoltam, hogy mi lesz, akkor akár fél óra alatt is meg tudom írni.

5) Hallgatsz más zenét is 1D-n kívül? - Természetesen. De most nem kezdek el példákat modnani, mert az eltartana holnapig :)

6) Szereted az Éjjel-Nappal Budapestet? - Nagyon nem :'). Régen néztem apáékkal, de lemaradtam. Ez az a sorozat, ahhol mindenki kavar mindenkivel, és mindig nyitvamaradnak az ajtók, vagy ha nem, akkor csapkodják őket :'D.

7) Mit gondolsz Miley Cyrus-ról? - Szeretem a zenéjét. Régen néztem a Hannah Montanat (hah, ki nem?) is. Mondjuk szerintem így, hogy levágatta a haját, és stílust váltott nem olyan szép, mint előtte, dehát ő tudja.

8) Hány évesen szeretnél családotalapítani? - Kb. 25 évesen.

9) Féltékeny típus vagy? - Szerintem igen.

10) Van Skype-od? - Nem tudom a jelszót :'D.

11) Szőnyeg vagy parketta van a szobádban? - Parketta, és rajta szőnyeg :D Azaz nem padlószőnyeg van.

11 kérdés

1) Mióta blogolsz?

2) Mi a véleményed a saját írásodról/munkáidról?

3) Vannak plüsseid?

4) Mi a hobbid?

5) Milyen zenéket hallgatsz?

6) Kedvenc ruhadarabod?

7) Mi a véleményed a melegekről/lezbikusakról/biszexuálisakról?

8) Miért kezdtél bele a blogodba?

9) Melyik a kedvenc évszakod?

10) Mi a kedvenc ételed?

11) Mit mondtál utoljára?

Akiknek küldöm

One Direction napjai

Nóricii's blogdesign

Lana design

Some bitches eternal feeling

Fáj amit érzek

Testem rabja vagyok

Alone [Befejezett]
My crazy teacher
Game Over
Perfect ~
Flying in the air

~ Huszonegyedik Fejezet ~

- Mikor? - kérdezte mosolyogva.
Na áljunk meg egy szóra! Semmi kifogás? Semmi tiltás? Ki ez, és mit csinált az anyámmal? Mi az, hogy mosolyog azon, hogy a kicsi lányának randija lesz? Már akkor bedühödött, ha megtudta, hogy tetszik nekem valaki.
- Mi? Anya te ... Jól érzed magad? - ráncoltam a szemöldököm. Ő csak értetlen tekintettel meredt rám - Mi ez a nagy szimpátia Zayn felé? Vele elengedsz bárhova. Ezelőt ha azt mondtam, hogy átjönne egy srác kitört a harmadik világháború.
- Zayn-t kedvelem. Ennyi - vont vállat - Ja, és mivel a szomszédba lakik, bármikor kinyírhatom, ha ártana neked - tette hozzá, mire én elnevettem maga. Hölygeim, és Uraim: Ő itt az anyám!

***

- Szia, Szépségem - üdvözölt Zayn mosolyogva, majd adott egy puszit arcomra.

- Szia, Zayn - motyogtam kissé zavartan, miközben kisöpörtem egy hajtincset arcomból.

- Kész vagy?

- Igen, mehetünk - mondtam, mire Zayn kinyitotta nekem fekete kocsija ajtaját. Behuppantam a bőr ülésre, majd bekapcsoltam a biztonsági övet - És hova is viszel? - kérdeztem, miután Zayn is beült.

- Az titok - mosolygott, majd beindította a motrot.

- Nem szeretem a meglepiket - dünnyögtem.

- Fél órát csak kibírsz - nézett rám egy pillanatra, miközben lehajtott a dombról.

- Fél óra? Kiviszel a városból, vagy mi? - kérdeztem, kissé fennhangon. 

Zayn elnevette magát, de em válaszolt. Ez idegesített. Tudni akartam, hogy hová visz. Nem bíztam benne annyira, hogy akárhova vihessen. Mi van ha elvisz egy erdőbe, megerőszakol, majd ott hagy meghalni? Juj.

Ujjaim a rádióra csúsztattam, s elkezdtem rajta váltogatni az adókat, mígnem megállapodtam egy frekvencián.

Zayn a szám közepén dúdolni kezdett, majd végül halkan énekelni. Fejem felé fordítottam, s hallgattam csodás hangját. Akaratomon ellenére is elmosolyodtam. Mintha egy angyal énekelne.

- Nagyon jó hangod van - jegyeztem meg, még mindig vigyorogva. Ahogy láttam Zayn kissé zavarba jött. Talán nem volt tudatában, hogy énekel. Vagy, hogy én az autóban vagyok.

- Megérkeztünk - jelentette ki. Mi? A semmi közepére jöttünk?

Zayn kiszállt az autóból, majd kisegített engem is. Az autónak döntött, majd benyúlt a kalaptartóba, s kiszedett onnan egy kendőt.

- Mire kell az? - kérdeztem kissé félve. Tényleg meg fog erőszakolni a semmi közepén.

- Ne kérdezősködj annyit - mosolygott, majd megfordított, s a sötét anyagot szememre kötötte.

- Zayn, ez nagyon nem vicces.

Válaszul csak egy halk nevetést kaptam, majd Zayn megfogta kezem, s elkezdett húzni maga után.

***

Arra keltem, hogy a nap szemembe sütött. Megdörzsöltem arcom, majd felültem az ágyban. Jól körülnéztem, majd rájöttem, hogy ez nem az én szobám. Lenéztem magamra, s Zayn fekete pólóját láttam felsőtestemen. Megijedtem. Nem tudtam, hogy mi történt az este.

Az ágy másik felére tekintettem, így megpillanthattam Zayn-t, aki nekem háttal aludt. Édes Istenem, mondd, hogy nem!

Kimásztam az ágyból, majd körbejártam a kis szobát. Fürdőruhám, s Zayn fürdőgatyája a fűtőtesten pihent. A kisasztalon találtam egy üveg megbontott fehérbort. Egy fél kortynyi maradt az alján. Leültem a székre, s próbáltam felidézni emlékeim.

~ Huszadik Fejezet ~

- Szűz vagy? - ismételte kérdését.
- Majd pont veled fogom megosztani - horrkantottam.
- Szóval igen.
- Mégis honnan veszed? - szökött hangom még magasabbra. Így elmehetnék akár operaénekesnek is.
- Onnan, hogy ha már nem lennél az, simán rávágtad volna, hogy nem.
- Erről nem akarok beszélni - motyogtam, miközben kimásztam az ágyamból.
- Most meg mégis hova mész? - nézett fel rám.
- Kiengdni téged - utaltam arra, hogy távozhatna. Zayn értetlenül nézett rám, majd megfogta a kezem, s közelebb húzott magához. Lepkéim ismét feléledtek, s szívverésem felgyorsult. Nem! Nem szabad!
- Most miért vagy ilyen? - kérdezte, miközben felált, s felém tornyosúlt. Felpillantottam zöldesbarna szemeibe, miközben kezeim kihúztam hosszú ujjai közül.
- Azért, mert turkálsz a sexuális életemben - mondtam erélyesen, miközben még mindig szemeibe bámultam. Zayn-nek megjelent egy játékos mosoly az arcán, majd elkezdett az íróasztalom felé tolni. Mikor odaértünk Zayn teljesen nekitolt, fenekem nekiütközöztt a kemény fának. Kicsit feljajdultam, de ő nem törődött vele, megfogta a combom, és felültetett a füzeteim mellé. Tenyerem mellkasára raktam, s megpróbáltam eltolni magam - sikertelenül. Zayn stabilan állt előttem, s arcával egyre csak közeledett.
- Azt akarod, hogy elmenjek? - morogta a fülembe. Ajkai súrolták bőröm, ez kissé beidított.
- I-igen - dadogtam, miközben próbáltam elnyomni.
- Elmegyek. Egy feltétellel.
Hallgattam, vártam, hogy elmondja feltételét.
- Gyere el velem egy randira!
Szívem nagyot dobbant, majd kihagyott. Egy újabb randi.
- Mikor? - szökött ki számon.
Carly! Te bolond! Mit csinálsz? Ez egy veszélyes barom! Egy veszélyes barom!!! - sikítozta egy belső hang. Nem törődtem vele, vártam Zayn válaszára.
- Holnap este. Ne nagyon öltözz ki! És ... hozz magaddal fürdőruhát ... vagy ne - tette hozzá vigyorogva.
- Akkor most fürdeni fogunk, vagy nem? - ráncoltam a szemöldököm.
- Fürdeni fogunk - vigyorgott.
Eltoltam lábaim közül, majd lehuppantam az asztalról.
- Akkor kikísérlek - motyogtam, majd lehajtott fejjel elindultam kifelé.

***

- Újabb randi? - csattant fel Lulu.
- Hát ... Igen - mosolyogtam, miközben hajam csavargattam. Olyan vagyok mint egy szerelmes tinédzser. De miről is beszélek? Hisz az vagyok.
- Te hülye vagy - vágta hozzám.
- Kösz, én is szeretlek - nevettem - Na mennem kell. Szia - hadartam, majd letettem a telefont. Az aprócska készüléket ágymra dobtam, majd lebaktattam a meredek lépcsőn, így megpillanthattam anyát.
- Szia Carly! - köszöntött, miközben kabátját a székre dobta.
- Milyen napod volt? - kérdeztem, miközben leültem a lépcsőre.
- Ahh kész őrültekháza - horkantott - Neked? Jobban vagy már?
- Igen, jobban vagyok. Már órák óta nem is tüsszögtem.
Elgondolkodtam, hogy milyen körítéssel mondjam el neki, hogy újabb randim lesz. Talán kicsit sokat gondolkodhattam ezen, mert anyának feltűnt, hogy valami nincs rendben.
- Nem akarsz mondani valamit? - fürkészta az arcom, miközben kipakkolt a szatyrokból.
- Ömm ... Csak azt, hogy ... Randim lesz ... Zayn-nel.

~ Tizenkilencedik Fejezet ~

Reggel arra ébredtem, hogy majd kiszakad a tüdőm. Egyből felültem ágyamon, s próbáltam nem megfulladni. Miután végre normálisan vettem a levegőt, telefonom után nyúltam, s megnéztem, hogy mennyi az idő. Még volt tíz percem, hogy csörögjön az ébresztőm. Vettem egy nagy levegőt, és kimásztam az ágyamból, majd bebattyogtam a fürdőmbe.

***

Miközben a csizmám húztam ismét elkapott a köhögés. Le kellett ülnöm a földre, mert úgy éreztem, ha nem teszem, összeesek.

- Minden rendben? - állt meg anya az előszoba ajtóban.

- Aha, persze - töröltem meg könnyes szemem. Utálom, amikor már annyira köhögök, hogy már sírok tőle. Miközben tovább babráltam a csizmámmal megint elkezdtem köhögni, s közben valami facsarta az orrom is. Igen, ez egy erős megfázás.

- Meg vagy hűlve - állapította meg anya, és leguggolt elém. Tenyerét homlokomra hejezte, majd pár másodpercig ott hagyta.

- Lázad van - állapította meg, miközben felállt - Ma nem mész suliba - jelentette ki.

- Mi? - kérdeztem kissé magas hangon - Ma foglalunk össze töriböl, következő órán témazáró. Muszáj mennem - tiltakoztam.

- Hát pedig ma itthon maradsz. Vetkőzz le!

Nagyot sóhajtottam, majd elegettettem kérésének: levettem csizmám, s pulcsim, majd felballagtam a szobámba.

***

Jól beöltözötten indultam ki az udvarra, hogy vigyák Lindának valamit enni. Miközben köntöttem neki a kutyakonzervet, megsimogattam fekete bundáját.

- Helló Szépségem - hallottam egy hangot mögülem, mire egyből megugrottam. Hátrapördültem, így megpillanthattam Zayn-t a kerítésnek dőlve. Szívem egyből szaporábban vert, s kimelegedtem. 
- Szia - nyögtem ki. Zayn biccentett, hogy menjek közelebb hozzá, így átgázoltam a havon, s odamentem a drótkerítéshez. Ujjaim beakasztottam az aprócska lyukakba, s közel dőltem hozzá.
- Hogyhogy itthon vagy? - nézett mélyen a szemembe. Istenem, azoka  gyönyörű, zöldesbarna szemek.
- Megfáztam.
- Mondtam, hogy ne maradj kint annyit - szidott Zayn mosolyogva - Most átjöhetnél. Üres a ház.
Enyhén ajkamba haraptam, és lehunytam a szemem. Nem. Nem szabad. Anya kinyírna, ha megtudná, hogy csavargom, mikor az ágyamban kéne feküdnöm. Bár kitudja, ahogy látom Zayn-t eléggé kedveli.
- Nem - motyogtam halkan.
- Miért nem? - érdeklődött. Ajj, most mit mondjak neki? Azt, hogy mert anyám nem engedne?
- Inkább maradok itthon - magyaráztam, s közben megindultam házunk felé a kerítés mentén.
- Akkor átmegyek én - invitálta meg magát Zayn. Hallott már oylanról, hogy udvariasság? Nem hiszem.
- Biztos, hogy át akarsz jönni? - fordúltam felé felhúzott szemöldökkel. Ő csak bólintott egy határozottat, majd ellökte magát a kerítéstől.
- Tíz perc és nálad vagyok.

***

- Minek tanulsz te latint? - kérdezte Zayn, miközben a sárga könyvet nézegette. Kicsit helyezkedtem az ágyamban, majd válaszoltam:

- Mert kötelező tantárgy.

Zayn felhorkantott, majd ledobta a könyvet barna asztalomra, s ágyam szélére ült.

- És mit is akarsz csinálni? - érdeklődtem, miközben arcát kémleltem. Ajkai kaján vigyorra húzódtak. Kellett nekem megkérdezni.

- Meg szeretnélek ismerni.

- Hát akkor ismerj meg! Kérdezz! Amit csak akarsz - hadartam, miközben kitámasztottam fejem. Zayn kicsit elgondolkodott, majd rám nézett.

- Szűz vagy még?

- Tessék? - szökött fel hangom két oktávnyit.

~ Tizennyolcadik Fejezet ~

- Szóval akkor .... Beleestél Zaynbe? - kérdezte félve Lulu.
- Nem tudom - sóhajtottam egy nagyot, miközben kiöntöttem a kisütött kukoricaszemeket egy tálba.
- De mégis honnan veszed? - faggatott tovább barátnőm belelkesedve.
- Hát ... - sóhajtottam - Mostanság mindig csak ő jár a fejemben. Az előbb is lehunytam a szemem, és őt láttam magam előtt - soroltam problémáim, miközben leültem egy székre.
- Aha - bólogatott Lu, miközben elvett egy kukoricaszemet a zöld tálból, és a szájába dobta.
- Mit csináljak? - kezdtem hisztizésbe, és kitámasztottam a fejem.
Össze voltam zavarodva. Tudtam jól, hogy ebből semmi nem lehet. Zayn veszélyes.
- Ne engem kérdezz - vont vállat Lu, majd tovább eszegetett. Én pedig csak gondolkodtam. Idegesített ez a tehetetlenség.
Elmélkedésemből egy motor gyengéd hangja zökkentett ki. Felpattantam székemről, majd az ablakhoz léptem. Megpillantottam azt az ismerős fekete autót, miközben a mellettünk lévő ház elé parkolt.
- Mindjárt jövök - jelentettem ki, majd ismét felkaptam anya vörös pulcsiját és kivágtattam kulcsommal. Miután feltéptem házunk ajtaját, és kiértem az utcára egyből a jármű mellé szaladtam. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Izgatott lettem. Feldobott.
Zayn rámemelte barna szemeit, majd egy kaján vigyor jelent meg az ajkán.
- Helló Gyönyörűm! Hát te? - kérdezte, miközben engem méregetett. Szemeim lesütöttem, és kicsit lehajtottam a fejem, majd nagy levegőket vettem, hogy ne piruljak el.
Nyugi Carly!
- Mi történt? - tértem egyből a tárgyra - Ugye jól vagy?
Zayn kérdéseimre elnevette magát. Idegesített, hogy szórakozik rajtam. Legszívesebben a mellkasába vágtam volna, de nem tettem, vártam, hogy válaszoljon.
- Minden rendben. Ha ennyire érdekel hogy mi volt, gyere át és elmesélem - invitált meg magához, majd kacsintott egyet.
Éreztem, ahogy a pulzusom megukrik.
Nem lehetsz szerelmes, te bolond! - ordított rám egy belső hang. És teljes mértékben igaza volt. Pont most, mikor Marco végre szóbaállt velem abszolút nem lehetek az.
- Most nem alkalmas - utasítottam vissza kedvesen. És nem hazudtam. Nem hagyhattam Lulu-t egyedül.
- Hát jó - sóhajtott, majd megragadta a karom és magához rántott. Karjait átkulcsolta derekamon, így megakadályozta, hogy eltoljam magamtól - Azért búcsúpuszit kapok? - kérdezte vigyorogva. Lepkéim feléledtek, és éreztem amint a térdeim megremegnek. Nem tudtam semmit se válaszolni, egyszerűen ott helyben megdermedtem. 
Zayn arca egyre csak közeledett, és közeledett, én pedig azt se tudtam hírtelen, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Ajkait szám széléhez vezette, majd adott rá egy apró puszit. Én abban a pillanatban azt hittem, hogy elsűlyedek. A szám elkezdett bizseregni. Akartam azt a csókot. Ajkaim enyhén szétnyíltak, vártam, hogy Zayn visszajöjjön hozzám.
- Menj be, még megfázol - utasítot, majd kezeit elvette csípőm körül. Szívem még mindig vadul kalapált. Vettem egy nagy levegőt, hogy kitisztuljon a fejem, majd hátat fordítottam, és elindultam a kapunk felé. Mielőtt végleg bementem volna vetettem még egy utolsó pillantást Zayn-re, aki a kocsija mellett állva várta, hogy bemenjek.

~ Tizenhetedik Fejezet ~

Idegesen szugeráltam a telefonom. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Ez nem Zayn száma. Lehet, hogy kölcsönkért egy telefont és arról hívott. Vagy ha úgy vannak a börtönök, mint a filmekben, akkor onnan is hívhatott. Megőrít ez a bizonytalanság. Beszélni akarok vele. Hallani akarom a hangját. Tudni akarom, hogy jól van-e.
Mi ütött beléd Carly? - súgta egy belső hang. Össze voltam zavarodva. Ismét feloldtam a telefonom és benyomtam a gyorshívást.
Vettem egy mély levegőt, miközben vártam, hogy felvegye.
- Mmm mi van? - morogta barátnőm álmosan a telefonba.
- Délre át kell gyere! Vészhelyzet van - jelentettem ki.
- Mi? Mi baj van? Mondj már valamit Carly! - kezdett bele izgatottan a faggatózásba.
- Majd itt megtudod - zártam le a témát, és egyuttal a hívást is. Nagyot sóhajtottam és magam mellé dobtam a telefont. A hajamba túrtam és bámultam a falat. Nem tudtam kiigazodni magamon. Minden olyan ... Furcsa volt. Össze voltam zavarodva. Nagyot sóhajtottam és lehunytam a szemem. Abban a pillanatban meg is bántam. Zayn-t láttam magam előtt.
- Mi van veled Carly? - motyogtam kétségbeesetten. 
Kitapogattam a távirányítóm és bekapcsoltam a tv-m, hogy addig is eltereljem a figyelmem. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült is. Percenként az órára pillantottam, és folyamatosan a telefonom szorongattam, hátha Zayn megint hív. Feltápászkodtam az ágyamból, és az ablakomhoz sétáltam. Átnéztem a szomszéd kertbe, de nem láttam semmi mozgást. Átmentem a másik szobába, és ott is kikukkantottam. Nem láttam Zayn autóját. Valószínüleg még mindig ott van a club előtt.
- Carly! - szólt lentről Anya.
- Megyek - kiáltottam vissza, és letrappoltam a lépcsőn - Mi van?
- El kell menjek kicsit - mondta, miközben a kabátját húzta felfele az előszobában.
- Ok. Lulu átjön.
- Remek. Majd hívlak. Szia! - hadarta, és egy puszit nyomott az arcomra, majd el is robogott.
Visszamentem a szobámba, és egy megkönyebbültet sóhajtottam, amikor láttam, hogy mennyi az idő. Ha Lu pontos, akkor 3 perc és itt van.
Bambulásomból csengőnk ismerős dallama ébresztett fel. Lerohantam a lépcsőn, gyorsan beledugtam a lábam bundás papucsomba, szaladtam az előszobába, szokás szerint felkaptam anya piros pulcsiját és mehettem is ajtót nyitni. A friss hónak köszönhetően kicsit elázott a melegítőnadrágom szára, de hol zavart? Nekem abban a pillanatban az volt a legfontosabb, hogy elmondjam Lulu-nak, hogy mi is van.
Miután betessékeltem Lu-t a házba ledobtam anya pulcsiját és bementem a nagyszobába, hogy kivegyek egy nadrágot.
- És hogy vagy? - kérdeztem a konyhában ücsörgő barátnőmtől, miközben anya egyik nadrágjával bevánszorogtam a fürdőbe.
- Még élek. De majd megőrülök. Mondd már, mi történt? - hallottam az ajtón átszűrődő izgatott hangját. Az elázott nadrágom kiraktam a radiátorra, majd kimentem Lu-hoz.
- Bedobok egy popcornt, oké?
- Jó - sóhajtott, én pedig egyből bemásztam a spájzba - De mesélj már! - próbált buzdítani, miközben én bezártam a mikró ajtaját. Vettem egy nagy levegőt, majd végre megszólaltam:
- Azt hiszem, hogy ... Szerelmes vagyok - böktem ki, ami a szívem nyomta. Lu pár másodpercig meredten bámult majd elnevette magát.
- Ezt eddig is tudtuk - mondta, még mindig vigyorogva.
- Nem Marco-ról beszélek - ráztam meg a fejem. Igen, ő tudta, hogy nekem tetszik Marco. De nem voltam belé szerelmes.
- Hát akkor? - fagyott le a mosoly arcáról - Ugye ... ugye nem?
Beharaptam az ajkam és bólintottam egy aprót. Ugyanarról a személyről beszéltünk.

~ Tizenhatodik Fejezet ~

Ahogy sétálgattam az utcák között, kezdtem egyre jobban eltévedni. Nem tudtam, hogy hol vagyok, sejtésem se volt róla. Betévedtem egy sötét utcába, hallottam a patkányok cincogását, és egy kuka zörgését. Egyből elfogott a rettegés, sarkon fordultam, és siettem kifelé az utcából. Anyám mindig is arra tanított, hogy kerüljem el a hajléktalanokat. Persze én szántam őket, de tudtam jól, hogy veszélyesek. És már az is megesett velem, hogy egyszer adtam pénzt valakinek, aztán hetekig a nyakamon lógott.

A fejemet kapkodtam, hogy merre is menjek, mikor hátulról egy kéz megragadta a csuklóm. Felsikkantottam egy aprót, és megurottam. A szívbajt hozta rám. Hátrakaptam a fejem és Dave-el találtam szemben magam.

- Hát te meg mit keresel erre? - kérdezte kissé döbbenten.

- Én ... Csak ... Segítenél nekem? - tereltem el a szót.

- Persze, mi kell?

- Ismered ezt a környéket, nem? - kérdeztem vissza.

- De, itt lakom - válaszolta mosolyogva.

- Akkor - kezdtem, és vettem egy nagy levegőt - Segítenél hazatalálni? - motyogtam kissé zavartan. Dave elmosolyodott és bólintott egyet, majd elindult.

- Merre is laksz?

Úgy éreztem, hogy ezzel megkezdeményez egy beszélgetést. Elmagyaráztam neki, hogy merrefelé lakom, majd hálát adtam az égnek, amiért nem kérdezte, hogy mit keresek itt.

- Elég messze elcsavarogtál - mondta mosolyogva, miközben farmere zsebébe csúsztatta a kezét.

- Hát igen - sóhajtottam - Jó gazdag ez a rész - jegyeztem meg.

- Csak a látszat - legyintett, majd mutatta tovább az utat.

A haza út valahogy így telt. Dave nagyon kedves volt, felült velem a buszra és egészen hazáig kísért. Persze valahogy meg kellett magyaráznom anyának, hogy hol voltam az éjjel, és, hogy mit keres velem Dave.

- Bent megbeszéljük - zártam le egy kis időre a témát, hogy el tudjak köszönni Dave-től. Anya idegesen dobogott a lábával a kapu előtti betonon, és várta, hogy búcsúzkodjak.

- Köszi, hogy hazakísértél - mondtam mosolyogva és megöleltem.

- Nincsmit. Majd a suliban beszélünk - válaszolt Dave, majd elindult lefele az utcánkban. Anya mérgesen beráncigált a teraszra, leültetett egy székre és magyarázatot követelő tekintettel méregetett. Vettem egy nagy levegőt és összeraktam a fejemben a mondatokat.

- Zayn elvitt vacsorázni - mondtam, és itt elborult anya tekintete, mivel erről ő is tudott. Felraktam a mutatóujjam, jelezve, hogy folytatnám -, majd elvitt bulizni. Berúgtam, elvitt a régi házába, mert az közelebb volt, majd lefektetett - fejeztem be. Anyának kidülledtek a szemei, én pedig elnevettem magam - Mármint aludni - mondtam nevetve. Láttam anya arcán a megkönyebbülést.

- De viszont nagyon éhes vagyok! - jelentettem ki, és felálltam. Anya elmosolyodott, majd követett a házba, és adott nekem valami ennivalót.

Miután megtömtem a hasam felballagtam a szobámba. Ledobtam a cuccaimat az asztalomra, és lekaptam a ruháim is. Bementem a fürdőszobámba, behúztam magam után az ajtót és megengedtem a zuhanyzóban a vizet.

Ez a zuhany olyan volt nekem, mint egy korty víz a sivatagi vándornak. Felfrissültem. Végre tisztának éreztem magam. Miután lezuhanyoztam, és minden téren rendbeszedtem magam egy halványkék körömlakkal bemásztam az ágyamba. Benyomtam a TV-m, és kinyitottam a kis festékes üveget. A telefonom a párna alatt megrezzent, és nekem ekkor eszembejutott minden. Zayn valószínűleg börtönben van.

Előkapartam a telefonom, és közben reménykedtem, hogy Ő keresett. Megnyitottam az üzenetet, és csalódottan kellett fogadnom, hogy nem Zayn hiányolt.

Feladó: Marco

Időpont: 10:27

Jól vagy? Dave mondta, hogy összefutott veled. Beszélnünk kell!

Sóhajtva bezártam az üzenetet. Nem akartam vele beszélni. Lezártam a telefont, majd amint eljutott a tudatomig, hogy mit láttam vissza felnyitottam. Először is: Rezgőre volt állítva. Másodszor: 2 nem fogadott hívás.

Megnyitottam a hívásnaplóm és láttam, hogy egy ismeretlen szám keresett. Az csakis Zayn lehetett.

Na hogy tetszett? :) Remélem, hogy nagyon. A véleményeket várom lentre, vagy a chatbe! De nem csak ezért írtam, mint láthatjátok ott oldalt van egy Facebook-os kép. Na, ha arra rákattintotok, akkor megnyíilik a Facebook csoportom. Sok szeretettel várok mindenkit :) Puszi xx

FONTOS!

Sziasztok! Sajnos most nem tudok résszel szolgálni, és bocsi, hogy egész héten nem hoztam frisset, de nem nagyon érek rá. Két dolgot is mondani szeretnék.

1: A blog bizonytalan ideig szünetel, nem tudni meddig, mivel engem kínoz a fülgyulladás. És azt se tudom, hogy hogy fogom majd tudni hozni a részeket, mivel én pénteken utazom. Szóval mostantól kezdve, bizonytalan ideig SZÜNET!

2: Ott oldalt, van egy olyan menüpont, hogy *bloglovin'*. Mivel a Google Bloggerének meg fog szűnni a blog követése átvittem oda. Szóval ha van kedvetek lehet regisztrálni és követni. És ha egy bloggerinához még nem jutott volna el, hogy, hogyan kell átvinni a blogot bloglovin'-ra, akkor nyugodtan szóljon!

Puszi: Tina

~ Tizenötödik Fejezet ~

- Na akkor most mesélj nekem az estéről! - utasított Marco miközben ettünk. 
- Nem akarok beszélni róla - hajtottam le a fejem, és a kezemben lévő sajtot szemléltem. Nem akartam a szemébe nézni. 
- Carly! - szólalt fel kissé fenyegetően - Mi történt a bulin? 
- Semmi! - csattantam fel , és a sajtom a tányérba dobtam - Hazamegyek - jelentettem ki és ott hagytam. 
- Carly! - kapott a kezem után és magához rántott. A lepkék feléledtek a gyomromban és a térdeim remegni kezdtek. Még soha nem voltam ilyen közel hozzá. Marco mélyen a szemembe nézett, majd megkérdezte ismét, csak sokkal nyugodtabban: 
- Mi történt? 
- Cs-csak berúgtam és nem tudtam, hogy menjek haza - hazudtam, és reméltem, hogy elhiszi. 
- Átlátok rajtad - sziszegte - Mit csinált az a faszfej Malik? - kérdezte dühösen. 
- S-semmit - dadogtam és megráztam a fejem - Vigyél haza! - motyogtam halkan. 
Még mielőtt válaszolni tudott volna kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta egy szőke, napbarnított bőrű, fiatal lány. Végigfuttattam rajta a tekintetem, elsőre is meg tudtam állapítani, hogy Marco-val nem rokonok, semmi hasonlóság nem volt köztük. Egy szóval barátnője van.
- Helló - mondta miközben becsukta az ajtót, majd megpillantott minket. Egyből kivergődtem magam Marco kezei közül. Úgy éreztem, hogy millió darabra török belül.
- Szia Katy - mosolygott rá Marco, odament hozzá és megölelte. Kábé akkorának éreztem magam mint egy hangya. Marco-nak barátnője van. Utoljára is tudatosult bennem. Fogtam magam és elindultam az emeletre, hogy összeszedjem a ruháim és hazamenjek.
- Hát az meg ki? - kérdezte a lány, mintha ott se lennék. Attól még, hogy a lépcsőn megyek felfele hallom. Nemde?
- Carly! - szólt utánam Marco. Semmi kedvem nem volt vele társalogni, de reflexből odakaptam a fejem - Gyere, bemutatlak Katy-nek! - intett maga felé a kezével.
- Bocs, de most ehhez nincs kedvem - mondtam és felmentem.

*Zayn szemszöge*

- Ha gondolja van lehetősége telefonálni - mondta nekem egy zsaru, és a beépített telefonra mutatott. Sóhajtottam és felálltam.
- Akkor oldja el ezt a szaros bilincset! - néztem rá szúrós szemekkel. A csávó vette az adást, kikulcsolta a bilincsem, majd hátulról lökött rajtam egy kisebbet, így majdnem a telefonnak estem.
Faszfej - gondoltam magamban, majd vettem a telefont, a fülemhez emeltem és közben bepötyögtem annak az embernek a számát, akiben bízhatok. Az egyetlen személy aki van nekem.
A telefon folyamatos csengésén kívül nem hallottam semmit. Úgy tíz csörgés után meguntam és lecsaptam a kagylót. Vettem egy mély levegőt és bedobtam még egy pénzérmét, majd tárcsáztam.
- Vedd már fel az Istenért - motyogtam magamban.
Tizenöt csörgés után megint meguntam és visszacsaptam a telefont a helyére.
- A kurva életbe! - csattantam fel és belevertem egyet a falba. Idegesített, hogy nem tudtam elérni - Miért nem veszed fel? - sóhajtottam, majd a fejem a telefonnak támasztottam.
- Mr.Malik, kérem jöjjön - szólított meg a zsernyák.
- Álljanak már le ezzel a Mr.Malik-ozással! Bassza a fülem - horkantam fel, majd ellöktem magam a telefontól és elmentem a zsaru mellett - Ismerem a járást - vetettem oda flegmán, majd mentem a kis terem felé, ahova mindig beterelnek.
***
- Malik, Malik - csóválta a fejét az ismerős rendőr - Már megint mit csináltál?
- Szétvertem egy faszfej fejét - jelentettem ki lazán, és hátradőltem.
- Kevesebb káromkodást - szólított fel a nő, majd leült velem szembe. Elővett egy mappát és elkezdte lapozgatni - Gyorshajtás, zsarolás, kábítószer szállítás, még egy gyorshajtás, verekedés, és most még egy bunyó - sorolta a balhéimat - Még mindig nem értem, hogy hogy úsztad meg a börtönt.
- Én se nagyon - mondtam félvállról. Ezért már rég lesittelhettek volna. De úgy tűnik van egy őrangyalom.
Ebben a pillanatban bejött egy zsaru és valamit Thomson nyomozó fülébe súgott. A nő sóhajtott egyet, majd kiküldte az egyenruhás fazont.
- Úgy tűnik megint megúsztad. Negyven óra közmunka - írt bele valamit az aktámba, majd biccentett az ajtó felé, amolyan "mehetsz" stílusban. Megkönnyebbülve felálltam és kimentem a kihallgató teremből.

*Carly szemszöge*

Hamar visszaöltöztem a miniruhámba, elraktam a cuccaim és kivágtattam Marco házából. Semmi kedvem nem volt a szerelmes párral társalogni. Csak szedtem a lábaim, és próbáltam kitalálni, hogy hol vagyok. Gondolom ez Bradford gazdag megyéje. Nézegettem az utcatáblákat, de sehogy se tudtam kiigazodni rajtuk. Hol a francban vagyok?

~ Tizennegyedik Fejezet ~

Nem tudtam eldönteni, hogy mennyi idő óta térdeltem a földön. Elvesztettem az időérzékem. Előszedtem a telefonom a táskámból és nyomkodtam rajta valamit. De halvány lila fogalmam se volt róla, hogy mit csinálok. Nem voltam teljesen tudatomban. Csak rányomtam az első névre, akit megláttam. Körülbelül tíz csengés után felvette.

- Hallo? - szólt bele rekedtes hangon.

- Felébresztettelek? - kérdeztem egyből.

- Őőőő nem lényeges. Valami baj van?

- Neked van jogsid, igaz? - kérdeztem, ügyet se vetve az ő mondanivalójára.

- Igen van.

- Eljönnél értem? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve.

- P-persze - mondta, és a hangokból ítélve már öltözött is. Elmondtam neki, hogy hova jöjjön, majd feltápászkodtam a földről - mivel biztos teljesen hülyének néztek -, és leültem egy padra. Forgattam a telefonom a kezemben, hátha hív valaki, de senki nem jelentkezett. Elengedtem néhány sóhajt, és rájöttem, hogy elég hideg van, mert láttam a leheletem - amiben elég erősen érződött az alkoholszag.

Nem tudom eldönteni, hogy mennyit várhattam. Perceket, negyed órát, órákat ... De végre leparkolt elém egy fekete autó, és kiszállt belőle Marco, kócos hajjal, melegítőben, egy fehér pólóban és deszkás cipőben.

Felálltam és remegő térddel odatipegtem hozzá. Mire odaértem, már úgy éreztem, hogy összeesek. Ezt ő is észrevette, ezért némi gondolkodás után megölelt, így megtartott, én pedig a karjaiba rogytam.

- Üljünk be az autóba! - mondta és eltámogatott az anyósülés ajtajáig. Betuszkolt a kocsiba, majd ő is beült a volánhoz - Mi történt? - fürkészte az arcom.

Nem bírtam kinyögni semmit. Szinte megnémultam. És nem is tudtam, hogy mit mondhatnék. Marco-nak semmit. Hisz ahogy észrevettem nem épp puszipajtások Zayn-nel. Biztos, hogy csak örülne neki, hogy bevitték a sittre.

- Hosszú - mondtam elhaló hangon és hátrahajtottam a fejem.

- Biztos nem akarsz beszélni róla? - kérdezte, még mindig engem figyelve. Nemlegesen megráztam a fejem, majd lehunytam a szemem.

***

Szörnyű álmom volt. Már nem emlékszem rá, de izzadtan riadtam fel. Körbenéztem és rájöttem, hogy nem otthon vagyok. Egy tiszta lakásban voltam, egy óriási francia ágyban feküdtem, betakarva. Egy melegítőgatyába és egy bő, ujjatlan pólóba. Mindkettő nagy volt, és eléggé pasis. Ismét körbenéztem és megláttam a ruháimat az íróasztalon. Kikászálódtam az ágyból, majd készültem kimenni, amikor megpillantottam magam egy teljes alakos tükörbe. A hajam olyan volt mint egy szénakazal, a sminkem még mindig rajtam volt. De nem nagyon érdekelt. Ki kellett derítenem, hogy hol vagyok. Kinyitottam az ajtót, és kimentem. Egy nagy folyosóra jutottam. Na most akkor jobbra, vagy balra? Egye fene, elindultam jobbra. Sok ajtó, sok festett kép ... Úristen, mikor rabolt el engem egy milliomos?

Végül egy nappaliban kötöttem ki. És megpillantottam Marco-t a kanapén, egy szál boxerben. Akaratom ellenére is feléledtek a lepkék a hasamban. Annyiszor képzeltem már így. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem így van.

Miközben az alvó fiút figyeltem, eszembe jutott néhány dolog. Az emlékképek csak úgy cikáztak a fejemben. Ahogy Zayn veri Greget .... Én a földön térdelek és úgy figyelem a rendőrautót .... A könnyeim miatt elmosódott környezet ....

Ismét könnyek szöktek a szemembe. Már nem bírtam visszatartani a sírást. Eleve érzékeny alkat vagyok, de ez már túl nagy nyomás. Leültem a kis dohányzó asztalra,  és úgy törölgettem a szemeim. Hallottam valami mocorgást, de pont az érdekelt a legkevésbé. Akkor az életben maradásom volt a tét, ha nem figyelek egy másodpercre, a kiszakadni akaró tüdőm, tényleg cserben hagy, és akkor ott nekem kampec.

- Úristen Caryl! Mi a baj? - hallottam egy álmos hangot, majd egy kezet éreztem a csuklómon, úgy próbálta elhúzni a tenyerem az arcomtóll. Nem engedtem, kirántottam a csuklóm keze közül, és tovább zokogtam.

- Carly, mi a baj? - hallottam Marco kétségbeesett hangját.

- S-semmi - hüppögtem, és megtöröltem a szemem.

- Carly, mi történt az este? - kérdezte kissé erélyesen.

- Semmi - ismételtem elhaló hangon.

- Malik-al voltál? - amikor ezt kimondta a szemébe néztem. Nem válaszoltam, csak figyeltem, láttam, ahogy elönti a düh - Bántott?

- N-nem - ráztam meg a fejem, majd szaggatottan kifújtam a levegőt.

- Ott hagyott? - találgatott tovább. Ismét megráztam nemlegesen a fejem - Akkor mi történt? - tárta szét tanácstalanul a karját.

- Nem akarok róla beszélni - motyogtam. És abban a pillanatban a gyomrom is felszólalt - Kaphatok valamit enni? - kérdeztem kissé zavartan. Marco édesen elmosolyodott, majd mondta, hogy kövessem.

Miközben mentünk a konyha felé rám tört a kíváncsiság. És szokás szerint most se tudtam befogni a szám.

- Miért a nappaliba aludtál? Mert ahogy elnézem, biztos, hogy van még itt, vagy ezer szoba - kérdeztem miközben az arcát figyeltem. Elmosolyodott, majd felém nézett és válaszolt:

- Valamiért kimentem, már nem tudom miért, leültem a kanapéra és elaludtam - magyarázta.

- Értem. Nem fáj a hátad?

- Mitől fájna? - kérdezte nevetve.

- Hát, mert nem jó kanapén aludni. Elgémberedsz. És fáj tőle a hátad - magyaráztam. Nevetve megrázta a fejét, majd megérkeztünk a konyhába. Végre kaja!

~ Tizenharmadik Fejezet ~

- Te normális vagy? - löktem el magamtól és arcon csaptam, teljes erőmből. Visszanéztem Zayn-re és láttam, hogy eszméletlenül gyorsan közeledik felénk.

- Zayn! - tettem a kezem a mellkasára, amikor odavágtatott hozzánk. Gondoltam ezzel talán valahogy meg tudom fékezni.

- Mit akar tőled ez a fasz? - ordította dühösen. A dübögő zene elnyomta a hangját, de teljes mértékben biztos voltam benne, hogy teli torokból ordít, mivel az erek kiduzzadtak a nyakán.

- Mi van Malik, zavar, hogy nyomulok a csajodra? - ment hozzá közelebb Greg.

- Húzz a francba, te féreg! - sziszegte Zayn az arcába. Próbáltam valahogy közéjük állni, de azért elég nehéz, mivel én egy ötven kilós kis csaj vagyok, ők pedig izmos férfiak.

Még elhangzott pár sértő szó, majd Zayn-nél elszakadt a cérna, és akkorát behúzott Greg-nek, hogy felborult a srác.

- Zayn magadnál vagy?! - ordítottam rá, és próbáltam hátrébb rángatni. Kitépte a karját kezeim közül és rávetette magát Greg-re. Eszeveszett tempóval kezdte verni a srác arcát. Nem vagyok orvos, de meg tudtam állapítani, hogy Greg orra eltört, és szerzett pár zúzódást is. Könnyekkel küszködve próbáltam róla lerángatni a dühöngő Zayn-t, és úgy ordítottam, hogy szerintem a fejem is bevörösödött.

Idők közben mindenki minket kezdett bámulni. Persze senki nem mert segíteni, csak szerencsétlen, részeg emberekkel voltunk körülvéve. Majd megjelentek a biztonságiak.

Az egyik engem eltuszkolt Zayn-től, a másik kettő pedig a dühöngő srácot próbálta leszedni Greg-ről.

Amíg az egyik hústorony engem fogott, addig Zayn-t megpróbálták elvinni. Ezt persze én nem engedtem, valamiért minél hamarabb beszélni akartam vele, minél hamarabb meg akartam ölelni. Vergődtem, ordítoztam, de a biztonsági keze bilincsként záródott a csuklómra.

- Engedjen el! Beszélnem kell vele! - ordítoztam tovább. Ekkor Zayn-t, már kihurcolták a klubból. Végső elkeseredettségemben teljes erőmből rátapostam a biztonsági őr lábára, a magassarkúmmal. Fájdalmában felordított és elengedte a kezem. Egyből rohanni kezdtem a kijárat felé - már amennyire tíz centis tűsarkúban azt lehet - és őrült módjára lökdöstem félre az embereket.

Kicsaptam a kijárati ajtót és egy rendőrkocsival találtam magam szemben. Zayn már hátul ült, lehajtott fejjel várta, hogy elinduljon a kocsi. És ... bilincs is volt rajta.

Ettől a képtől szinte lefagytam. A szívem szaporán kezdett verni, könnyek gyűltek a szemembe. A számat harapdálva gondolkodtam, hogy mit is csinálhatnék. Vagy ott állok, mint egy halom szerencsétlenség, vagy pedig odarohanok és próbálom feltépni az ajtót, ezzel megkockáztatva azt, hogy engem is letartóztatnak.

Zayn felkapta a fejét és észrevett. Láttam a kétségbeesettséget az arcán. Valamit előre szólt a rendőrnek, majd az autó el is indult.

A térdeim megremegtek és feladták a szolgálatot. Térdre rogytam a betonon és a kezembe temettem az arcom.

~ Tizenkettedik Fejezet ~

Amint beléptem a klubba megcsapott az izzadtság és az alkohol szag. Részeg emberek ugrabugráltak össze-vissza, valami ritmus nélküli zenére. Elvégre ez általában ilyen szokott lenni.

Egy kezet éreztem a derekamon. Automatikusan megpördültem és pofon csaptam az illetőt, reflexből.

- Ne haragudj! - kezdtem szabadkozni, amikor megláttam, hogy Zayn áll velem szembe. Az arcán jól kirajzolódott tenyerem körvonala.

- Téged aztán nem kell félteni - nevetett, majd megdörzsölte kicsit az arcát.

- Fájt? - néztem rá bűnbánóan.

- Hát mit ne mondjak, erősen ütsz - röhögött - Gyere, igyunk valamit! - mondta, majd megfogta a kezem és elhúzott a pult felé. Amíg odaértünk temérdek ember jött nekem, tapadt hozzám, kezdett el nekem táncolni. Szóval errefelé az a módi, hogy leisszuk magunkat a sárgaföldig. Értem én.

Zayn leült egy bárszékre, és az ölébe húzott. Én egyből felpattantam és én is leültem egy székre.

- Mi a baj baby, tán megijedtél? - kacsintott egyet Zayn.

- Nem, csak jobban szeretek széken ülni - mondtam egy gúnyos mosoly kíséretében.

- Mit hozhatok? - jött oda hozzánk a pultos.

- Valami erőset - mondta Zayn lazán, majd elkezdett nézelődni.

- Én valami gyenge koktélt kérnék - mondtam illedelmesen. Amíg a csávó csinálta nekünk az italokat addig megnéztem én is, hogy mi olyan érdekes, mivel Zayn nagyon bámult valamit ... Vagy inkább valakit.

Zayn egy pasit méregetett dühösen, s ahogy észrevettem a srác is nagyon felénk kacsintgat. Amikor észrevette, hogy bámulom elengedett egy sexy mosolyt, majd hátat fordított. Zayn egyből rám nézett, én meg inkább a pult felé fordultam és beleittam a koktélomba.

Zayn-el csak iszogattunk, egyre többet ittunk, és már éreztem, hogy kezd a fejembe szállni a pia.

- Gyere, táncoljunk! - fogtam meg Zayn kezét és felhúztam, vittem magammal a tánctérre. Zayn örömmel fogadta az ötletem, megfogta a csípőm és magához húzott, így ágyéka a derekamnak dörzsölődött. Elkezdtem mozgatni a csípőm, hogy izgassam kicsit, majd megfordultam és a karjába karoltam. Lassan végigsimított a derekamon, majd erősen a fenekembe markolt. Kicsit megugrottam és fel is sikítottam, amire ő csak nevetett.

- Menj vissza a pulthoz! Van egy kis dolgom - súgta a fülembe őrjítő hangon, majd elengedett és ott hagyott. Hirtelen azt sem tudtam, hogy merre van a bár, mert annyian voltak. Ismét egy kezet éreztem a csípőmön, de biztos voltam benne, hogy ez nem Zayn-é, nem ott fogott meg ahol szokott és a keze is nagyobb. Megpördültem.

- Helló szépség! Hogy hogy egyedül?

Azzal a sráccal találtam szemben magam akit Zayn olyan dühösen méregetett. A szőkés barna tincsek kócosan lógtak a homlokába, gyönyörű tengerkék szemei szinte megbabonáztak.

- Én ... - kezdtem volna vázolni a helyzetet, de nem engedte.

- Hagyjuk! Inkább gyere táncolni! - fogta meg a kezem és még jobban az emberek köze mentünk. A levegő fülledt volt, szinte elájultam a melegtől.

- És a barátod hol van? - kérdezte a srác tánc közben.

- He? - néztem rá értetlenül. A sok alkoholtól már alig bírtam gondolkodni.

- Akivel a pultnál üldögéltél - segített nekem egy kicsit.

- Ja! Őőőő ... Nem tudom - rántottam vállat - Hogy hívnak?

- Greg. Na és téged, Kis szívem?

- Tina - mondtam egyszerűen. Ekkor megpillantottam a tömegben Zayn-t, ahogy engem keres.  Láttam rajta, hogy dühös, a keze ökölben volt, a szeme szinte szikrákat vetett. Észrevett. Ekkor Greg maga felé fordította a fejem és megcsókolt.

~ Tizenegyedik Fejezet ~

Zayn megtorpant. Mélyen a szemembe nézett, majd elengedte a karom.Én egyből a fájó ponthoz kaptam. Tenyere körvonala vörössel volt kirajzolódva a kezemen. Zayn-re néztem és valami furcsát láttam a szemében. Ilyennek még nem láttam.

- N-ne haragudj! - dadogta sokkolva. Nem válaszoltam, kisiettem a házból és megvártam az autónál. Zayn is odaballagott, majd beült a volánhoz. Én is bepattantam az anyós ülésre, és amint becsuktam az ajtót a kocsi egyből megindult.

Az út elég csendesen telt. Nem tudtam, hogy hova visz, de nem is kérdeztem. És ez neki is szemet szúrt.

- Még egy kérdésed sem volt - mondta mosolyogva.

- Miért, azt várod, hogy faggassalak?

- Igen - mondta és még jobban elmosolyodott. Sóhajtottam majd feltettem azt a kérdést, ami a legjobban érdekelt:

- Kik vannak azon a képen?

Zayn arcára kiült a döbbenet. Szerintem nem számított rá, hogy ezt kérdem. Láttam rajta, hogy nem akar válaszolni, kiskapukat keres.

- Nem kell válaszolnod. Csak kérdeztem - mondtam és visszavittem a figyelmem az útra.

- A családom - mondta némi hallgatás után.

- És ... Miért kaptad fel annyira a vizet? - kérdeztem kissé félve.

- Nem szeretek róluk beszélni - motyogta és láttam, hogy erősebben szorítja a kormányt. Erre nem tudtam, hogy mit kellett volna reagálnom. Kicsit megsimítottam a kezét, és éreztem, hogy ellazul.

- Ha beszélgetni szeretnél, akkor én meghallgatlak - mondtam és figyeltem a reakcióját. Egy kicsit elmosolyodott, de nem válaszolt semmit.

- Mindjárt ott vagyunk - mondta egy idő után.

- Remek - forgattam a szemem. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt bulizni.

Zayn leparkolt egy nagy klub előtt és kiszállt az autóból. Gyorsan körbekocogott és nekem is kinyitotta az ajtót. Miután kiszálltam a járműnek nyomott. Meglepődtem, azt hittem, hogy ezt az agresszív énjét már nem látom többet a mai estén.

- Maradj velem egész végig, világos? - nézett mélyen a szemembe. Bólintottam egy aprót és továbbra is őt néztem. Kicsit közelebb hajolt. A hasamban elkezdtek csapkodni a lepkék, a szám bizsergett. Azt akartam, hogy megcsókoljon. Zayn játszott velem, nem jött közelebb, és ez idegesített. Hirtelen megragadtam a tarkóját és közelebb húztam magamhoz.

- Mit akarsz? - kérdezte mosolyogva.

- Csókolj meg! - leheltem. Azt hittem, hogy eleget tesz a kérésemnek, közelebb hajolt hozzám, a szám szinte már súrolta az övét, amikor Zayn arrébb vitte a fejét és adott egy puszit a szám szélére.

- Az Isten szerelmére! - dünnyögtem. Megragadtam a hajánál és maghoz húztam, hosszan megcsókoltam. Ahogy észrevettem tetszett neki, mert a hajamba túrt, és kicsit hozzám dörgölőzött. Mikor úgy éreztem, hogy már elég, elváltam tőle, hogy ő is szenvedjen. Sóvárogva nézte az ajkaimat, de én eltoltam magamtól és elindultam a bejárat felé.

~ Tizedik Fejezet ~

Örültem, hogy végre elindultunk. Persze én azt hittem, hogy haza megyünk. Hát persze. Csak szerettem volna.

- Hova viszel? - kérdeztem, amikor feltűnt, hogy teljesen más irányba megyünk, mint amerre lakom. Zayn nem válaszolt, ugyanabban a tempóban vezetett tovább - Hova viszel? - kérdeztem erélyesebben.

- Elmegyünk, bulizunk egyet - válaszolta semleges hangnemben - Csak előbb beugrunk hozzám.

- Mert? - kérdeztem értetlenül. Reméltem, hogy nem jár semmi rossz a fejeben.

- Mert ledobom ezt az öltönyt. Csak nem gondoltad, hogy ebben fogok partyzni? - nevetett. Nem válaszoltam, hátrahajtottam a fejem és néztem ki a szélvédőn.

- Milyen buliba megyünk? - kérdeztem némi hallgatás után.

- Egy clubba. Miért érdekel? - nézett rám fél szemmel.

- Az utat figyeld! - szóltam rá, mire mosolyogva visszavezette figyelmét az útra.

Néhány perc múlva Zayn leparkolt egy nagy ház elé. Sötét volt,nem láttam belőle sokat, de azt meg tudtam állapítani, hogy nagy és szép.

- Nem mellettünk laksz? - kérdeztem, miközben kisegített az autóból.

- De.

- Akkor miért jöttünk ide? - néztem rá értetlenül.

- Mert még itt van egy csomó cuccom.

- Oh. Szép ház - biccentettem elismerően - Egyedül laktál itt?

- Igen - felelte ugyan úgy, mint az előbb, semleges arccal.

Odasétáltunk az ajtóhoz, Zayn kinyitotta azt és betessékelt. Amint beléptem a házba kapkodtam össze-vissza a fejem és nézelődtem.

- Mindjárt jövök, addig ülj csak le! - mondta Zayn és fel is trappolt a lépcsőn.

Járkáltam tovább a nappaliban. Végig húztam az ujjaimat egy hosszú szekrénysoron. Majd meg akadt a szemem egy képen. Elvettem a helyéről és leültem vele a kanapéra. Nézegettem jobbról-balról, hogy meggyőződjek róla, hogy jól látom-e.

Zayn volt rajta, három lánnyal, egy férfival és egy nővel. Alig fértek be a képbe. Mindannyian vigyorogtak és látszott rajtuk, hogy tényleg boldogok. Feltételezni merem, hogy a három lány Zayn testvére, és a két felnőtt pedig a szülei. Olyan boldognak tűnnek. Teljesen belemerültem a kép nézegetésébe. Majd egyszer csak valaki hirtelen kikapta a kezemből és ugyan azzal a lendülettel a dohányzó asztalra dobta.

- Azt mondtam, hogy ülj le! - sziszegte Zayn dühösen.

- Ülök - feleseltem vissza. Ismét láttam a szemében azt a sötétséget. Felrángatott a kanapéról és az ajtó felé ráncigált.

- Engedj el, tudok járni! - kiabáltam rá, mert már szinte elszorította a keringést a kezemben és kellemetlenül éreztem magam, attól, hogy valaki maga után ráncigál, mint egy kutyát. Zayn mintha meg se hallotta volna, tovább vonszolt.

- Engedj el! - ordítottam rá ismét.