Ahogy csak tudtunk rohantunk a kocsihoz. Egy lány kitépte a kezemből a papírt amit tartottam, de nem érdekelt, csak el akartam jutni az autóhoz. Éreztem, hogy Zayn kézszorítása gyengül, egyre jobban liheg. Már én is majd meghaltam, de nem akartam, hogy úgy érjen véget az életem, hogy tinilányok hada tapos el.
- Gyere! Már csak egy kicsi kell - biztattam és húztam magammal. Ahhoz képest, hogy nem vagyok jó futó ez most nagyon jól ment.
Elérkeztünk a fekete járműhöz, Zayn egyből feltépte a zárat és betuszkolt a kocsiba. Ő is beült a volánhoz majd csak bámult rám és lihegett.
A kis térben csakis a zilálásunk hallatszott, és kívülről a rajongók sikítozása. Egy ideig csak néma csendben bámultuk egymást, majd Zayn megtörte a csendet:
- Sajnálom.
Egy halk sóhaj hagyta el a számat majd hátradöntöttem a fejem és bámultam ki a szélvédőn. A fanok fel voltak kenődve az üvegre, már attól féltem, hogy áttörik.
- Semmi baj. De ... Hogy jutunk ki innen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése